Az eszével tért meg Szent Ágoston

Nagyvárad- A Megszentelt Élet Évének megünneplése jegyében a héten ünnepi szentmiséket tartottak a premontreiek templomában. Pénteken Szent Ágoston, a rend regula-adó atyjának ünnepe volt.

Bevezetőjében Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát hangsúlyozta: noha Szent Ágoston napja elsősorban a szerzetesek ünnepe, örül annak, hogy a hívek közül is többen úgy döntöttek, eljönnek, hogy részesüljenek Szent Ágoston közbenjárásából, és az isteni kegyelemből. Amúgy pedig 120 rendnek az ünnepe, és a premontrei rendet alapító Szent Norbert is a Szent Ágoston-féle monostori regulát választotta testvérei számára. 14 kézirata maradt fel európai múzeumokban és kolostorokban Ágostonnak, és ezek a legrégebbi, 1000 előtti ilyen típusú dokumentumok. Elsősorban két dolgot tartott rendkívül fontosnak: a vallásos élet alapja a felebaráti szeretet legyen, valamint tiszteljük meg egymásban Istent.

Az eszével tért meg

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Elmélkedésében Fejes Rudolf Anzelm arra hívta fel a figyelmet: amikor Ágoston lelkében vágy támadt a szerzetesi lét iránt, ezt nem mai fogalmaink szerint kell értsük, hiszen akkoriban csak elvonult, aszkétánként élő személyek voltak, akik azért alapítottak közösségeket, vagy léptek be, hogy jobban megértsék Istent, közelebb kerüljenek hozzá. A rétorként tevékenykedő Ágoston lelkére Szent Ambrus milánói püspök prédikációi hatottak tisztító erővel, és tanulmányozni kezdte azt az új filozófiai irányzatot, melynek a főpásztor is híve volt. Ugyanakkor nagy hatással volt rá, amikor kerti házában meglátogatta őt Pontitianus császári hivatalnok, aki elmesélte neki Remete Szent Antal legendáját. Sok hasonlóságot fedezett fel a saját maga és a remete életében- például azt, hogy mindketten az érzékiséggel vívódtak, illetve az örök igazságot keresték-, és arra gondolt: ha a nála kevésbé művelt remete sikerrel vívta meg ezen harcait, akkor neki miért ne sikerülne? Erről elmélkedett csendben a kertjében, s ezáltal tulajdonképpen megtette az első lépést a megtérés felé, mely nem egy látványos folyamat, hanem egyedüllétet, elmélyülést igénnyel. Ágoston tehát az eszével tért meg először, majd egy gyermeki hangot hallva megértette azt, hogy úgymond a profán dolgokban, történésekben fel lehet ismerni Isten jelét- magyarázta a premontrei apát. Ágoston ezután rétori munkáját abbahagyva, barátaival visszavonult az olasz Alpokba, hogy Istent szolgálja, arra a keresztény szempontra összpontosítva, hogy az Isten adta talentumok alapján kell tudni boldogan együtt, közösségben élni, irigység nélkül, mert a legnagyobb összetartó ereje a szeretetnek van.

Ciucur Losonczi Antonius