Az ősegyháztól a cyberteológiáig

Szombaton Kommunikáció és média az ókeresztény és a mai egyházban címmel Egyházmegyei Média-napot szervezett a Posticum Ifjúsági Központban a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség.

Immár ötödik alkalommal szervezett Média-napot a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, melyre mint minden alkalommal az idén is a Partiumi, illetve erdélyi, az egyházi és világi írott és elektronikus sajtó főbb képviselőit hívta meg. A főszervező és házigazda Micaci Cristian pasztorális referens volt. Ezúttal abból az alaphelyzetből kiindulva, hogy az egyháznak az a feladata és küldetése kell legyen, hogy a krisztusi örömhírt eljuttassa a világ végső határáig minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásával, a kommunikáció és média kapcsolata az ókeresztény és a mai világban volt a téma. Ennek egy beavatott szakértőjét hívták meg, dr. Heidl Györgyöt, aki a pécsi egyházmegye tudományos, kulturális és kommunikációs igazgatója, illetve antik és középkori művészettörténetet tanít a Pécsi Egyetem esztétikai tanszékén.

Előadásában többek közt arra hívta fel a figyelmet: nem csupán a napjainkban, amikor a kommunikációt elárasztja a képek világa, és óriási jelentősége van annak, hogy a virtuális térben hogyan lehet jelen az egyház (cyberteológia), hanem már az ókereszténység idején, később pedig a középkorban sem hiányzott a vallásos közlésnek ezen megnyilvánulása módja, annyi különbséggel, hogy akkor ikonok és freskók formájában történt.

A Szentlélek ügye

A jelenlevők emellett betekintést nyertek abba, hogy az ősegyház milyen kommunikációs módszereket és stratégiákat használt, illetve dr. Heidl György párhuzamot vont az egyház akkori és jelenkori kommunikációja közt. Úgy fogalmazott: tulajdonképpen sok a hasonlóság az egyház akkori és mostani alaphelyzete közt, hiszen a kereszténység megjelenése pogány környezetben történt, és napjainkban is egyre többen úgy tekintenek a vallásukat megélő keresztényekre, mint egy szubkultúra jelentéktelen lobbicsoportjára. Ugyanakkor kétezer évvel ezelőtt a római birodalomban megjelenő ősegyház egyike volt a filozófiai iskoláknak, és ma is sok olyan rivális irányzat van, mely mindenki számára boldogságot kínál. Akkoriban viszont a szóbeliség jelentette azt a médiumot, mely által terjedt az üzenet, a könyveket is hangosan olvasták, és meghökkentést váltott ki, amikor a K. u. 50-es években Márk leírta Krisztus tanításait, vagyis ismert eseményekről születtek feljegyzések.

A kommunikációs igazgató emellett arról is beszélt: az egyházi kommunikáció tulajdonképpen nem technika kérdése, hanem a Szentlélek ügye, a korai egyházban pedig nem feltételezték azt, hogy a hallgatóság tagjai képesek megérteni azt, amit mondanak számukra, ezért arra törekedtek, hogy a keresztségi beavatással megváltoztassák őket. Az örömhírnek az átadása azonban csak úgy valósulhatott meg- és napjainkban is így kell ennek történnie- ha az átadó is megismeri, és megérti azt az üzenetet, amit közvetít. Akkor formálódik tehát igazi közösség, ha mindenki egyszerre hallgató és tanító, vagyis a kommunikátorok révén „a hang előkészíti az ige útját a szívbe”.

Ciucur Losonczi Antonius