A Muian-projekt különös folytatása

Akár sokkolónak is nevezhető elemek tették ténylegesen fekete cirkuszhoz hasonlóvá azt a pénteki kiállítást, mely a három évvel ezelőtti Muian Street Art projekt válaszreakcióiból született.

Az Albacului utcai galériában megszervezett tárlat a Visual Kontakt Egyesületnek hétvégi, a provincializmus témáját taglaló eseményeinek részét képezte, s főszereplője Gabriel Miloia volt, az egyesület elnöke, aki – mint arra valószínűleg sokan emlékeznek – a Muian projekt keretében mintegy három évvel ezelőtt saját képmását pecsételte rá Nagyvárad több épületére, köztük műemlék épületekre is. A hatás akkor nem maradt el, újságcikkek, tévéműsorok foglalkoztak a témával és a legismertebb közösségi oldal is tele volt a pro és kontra állásfoglalásokkal, ezzel kapcsolatos párbeszédekkel.

Tetoválások

A péntek esti tárlat során mindezt kikarikírozva mutatták be, úgy, hogy a közterületről a történetet, Dr. Alina Staicu kurátor szavaival élve „a lehető legszemélyesebb területre”, – azaz Gabriel Miloia saját testére vitték át. Aki, eleget téve annak az akkoriban megfogalmazott egyik megjegyzésnek, miszerint magát pecsételje tele, ne a várost, ezúttal a hátára tetováltatta saját képmását, melyet utóbb több száz módon egészített ki, időszakos tetoválások segítségével. A Fekete cirkusz felirattal ellátott terem ezekkel a karikatúrákkal - azaz saját, különféle módon tetovált hátát megörökítő fényképekkel volt tele, - a kiállítás központi tárgya pedig nem volt más, mint maga a tényleges, bőrre tetovált arcmás, melyet Gabriel Miloia az utóbbi hónapok során leműttetett a hátáról. Arról pedig, hogy tényleges műtéti beavatkozás történt, a hátán látható hosszú, vöröses heg árulkodott, de a tárlaton mindemellett jelen volt dr. Baba Ioan Camil is, az orvos, aki a beavatkozást végezte, s akitől azt is megtudtuk, hogy az operáció altatással történt. A meghívottak közül egyébként nem hiányzott az alkotást végző tetoválóművész sem.

„Megfelelő”

Egy másik teremben, mely Nagyváradot jelképezte, a projektről annak idején elítélően nyilatkozó Angela Lupşea, az építészkamara munkatársának képmása volt megtekinthető szürke tárgyakra rápecsételve, egy rács mögött, egy másik sarokban pedig a közvélemény által „elfogadhatónak” ítélt alkotások voltak láthatóak, felettük pedig a helyesírási hibákkal tűzdelt „megfelelő művészettel fedjék be a kerítést” felhívás volt olvasható. Időnként a páncélinget jelképező öltözéket viselő Gabriel Miloia ki-kifüggesztett egy-egy „megfelelő” alkotást a kerítésre. Az amúgy szexuális elemeket sem mellőző kiállítás részét képezte az a helyiség is, ahol a falon többek között ötven- és százlejes bankjegyek voltak láthatóak, rajtuk azoknak a negatív képmásával, akik a Muian projekt ellen foglaltak állást. „A művészet ártalmatlan. A pénz nem az” – volt olvasható a bejáratnál. „A reakciók nemegyszer személyeskedésbe mentek át. Mindent összevetve, a fenyegetések száma és súlya sokkal számottevőbb volt, mint a tett maga” – jegyezte meg a tárlat kurátora.

Aki pedig esetleg rosszalta mindezt, egy, az udvaron elhelyezett satu segítségével szétzúzhatta a projekt kezdeményezőjét mintázó sok kis porcelánfigura egyikét.

Plüssgyümölcsök

Egy nappal korábban a Visual Kontakt Egyesület Fő utcai galériájában egy másik kiállítás is nyílt, Local municipalities címmel, mely a provincializmus, a periféria témáját dolgozta fel, s melynek kurátora Dr. Olimpia Bera volt. Ennek központi elemét szintén az egyesület elnöke készítette, Iulia Pall textilművésszel együttműködve: a Zöld Fa azt a szimbolikus helyet jelképezte, amely minden városban megtalálható, egy mindenki által ismert találkozóhelyet, ahol a „városi mítoszok” születnek. A folyosókra is bekúszó ágakon plüssgyümölcsök voltak, ezek mindegyikében egy-egy papírlapra lejegyzett városi mítosz volt található, ezeket a látogatók kivehették és elolvashatták.

Alkotások

Már írtunk Carlos Carmonamedina projektjéről, melynek során üres könyvecskéket küldött szét és ezeket kitöltve kapta vissza a Föld különböző tájain élő művészektől; egy másik alkotásnak az elkészítője és egyben főszereplője Ada Muntean volt – ő a perifériát az elszigetelődés, egyedüllét szempontjából közelítette meg, s az alkotás egy ágy volt, felette kereszt alakban elhelyezett képekkel, az ágyban pedig maga a múvész feküdt a tárlat ideje alatt.

Astrid Ţîrlea Consortium Immaculatum című munkája egy monumentális méretű menyasszonyi ruha volt, melybe egy létráról lehetett bemászni, s aki ezt megtette, az előtte lévő tükörben szemlélhette magát ebben a pozitúrában. Maria Sicoie Public figure című alkotása pedig a kisvárosi szobrok metamorfózisát mutatta be, a folyamathoz bárki hozzájárulhatott a látogatók rendelkezésére bocsátott festékszórók segítségével.

Neumann Andrea