Értékek, amelyeket fel kell vállalni

Az Erdélyi Unitárius Egyház a Romániában élő unitáriusok közössége. 1568-ban alakult Erdélyben, mint az egyik első unitárius egyház.

A 2002-es népszámlálás adatai szerint az egyháznak 66 846 tagja volt, ami Románia lakosságának 0,3%-a, Erdély lakosságának pedig 1%-a. 2008. december elején, a Fehéregyházi Zsinaton az Egyház 31. püspökének Bálint Benczédi Ferencet választották.

2010. november 22.-én az Erdélyi Unitárius Egyház újraegyesült a Magyarországi Unitárius Egyházzal, Magyar Unitárius Egyház néven, Kolozsvár központtal. Püspöke Bálint Benczédi Ferenc, erdélyi unitárius püspök.

2014. december 6.-án a Magyar Unitárius Egyház főhatósága, a Zsinat újraválasztotta a Magyar Unitárius Egyház főpásztorává a 2014.-2020 közti időszakra.

A közösségi, a gyülekezeti életről, az értékek felvállalásáról kérdeztem.

- Mielőtt elfogadta volna a püspöki felajánlást, milyen gondolatok, célkitűzések foglalkoztatták Önt?

Amikor a Teológiára jelentkeztem, és lelkész akartam lenni, akkor azt tapasztaltam, hogy az emberek közösségekben szeretnének élni, és ebben a közösségben megtárgyalni az őket foglalkoztató gondolatokat. Segesváron éltünk, az ottani magyar közösségben, akikre nagy hatással volt a szász közösség gondolkodása is. Ezekben a közösségekben, a hírek, akár jók voltak vagy kevésbé jók, szervezetten értesítették egymást az ott élő kisebbségek.

Kolozsváron unitáriusként, és magyarként szintén ezt tapasztalhattam bizonyos közösségek köreiben. Mindig is érdekelt, mi történik abban a közösségben, melyben élek.

Mivel édesapám vasúti alkalmazott volt, sokszor volt úgy, hogy odaszólt anyámnak „Légy szíves készíts ágyat, mert nem aludhat a váróteremben.” Ez számomra természetes volt. Ez már azt jelentette, két ember szóba tud állni egymással. Egy olyan világban, melyet egy állandó lüktetés határoz meg, soha nem tudhattad meg azt, mint gyermek, aki tőlem tanácsot kér, miként használja fel a kapottakat. A mozgás nem az egymástól való távolódást, hanem az egymáshoz való közeledést is jelentette. Nagy élményem volt, amikor 1958-ban Segesváron az állomásra befutott az első nemzetközi vonat. Érdekes volt látni a cseh, a lengyel, a kelet- német és más utasokat, hogyan viselkedtek. Hogyan terjedt el a bizalmatlanság. Hogy került párna a telefonra. Egy papnak nem ez a feladata. Azontúl, hogy az evangéliumot hirdeti, nem elég csak megtanulni bizonyos gondolkodási módszereket. Meg kell tanulni ezeknek a módszereknek az átadását is. Ami nem csak abból áll, hogy vasárnap fél tízkor bemegy a templomba, majd elmondja szárnyaló gondolatait. A papságban a közvetlenség, az érthetőség nagy erény, érdem.

A két világháború Európa térképét átrajzolta. Rengeteg örömöt, ugyanakkor rengeteg bánatot okozott. Egy része örvendett annak, ami megtörtént. Másik részének el kellett viselnie mindazokat a következményeket, melyek bekövetkeztek.

A történelmi egyházaknak bizonyos időkben nagyon, de nagyon sok kihívásnak kellett eleget tenniük. Az életösztön is ezt kérte. Nem azt kérdem, hogyan élték túl. De a kialakult reflexek nehezen épülnek vissza.

- Önök, akik következetesen unitárius eszmerendszert képviselnek, hogyan tudják felvenni a szándékosan megteremtett negatív helyzet ellen azt a bátor, pozitív magatartást, melyet híveiknek el kell juttatni?

A XX. és a XXI. században, a keresztény világban azt láthatjuk, egyik felekezet a másik felekezet felett akar uralkodni. Ebből a betegségből egy nagyon kemény önvizsgálattal, nagyon kemény szembenézéssel lehetne kigyógyulni. Igazán az evangélium szemüvegén keresztül szeretnénk nézni az életet. Vannak értékek, melyeket föl kell vállalni a megjobbulás szándékával. Mert ugyanazok az erők nem dolgozhatnak az egyházban, mint a gyakorlati politikában.

Az egyház vezetőinek meg kell tartania az arany középutat. A történelmi egyházak az elmúlt időkben azért tudtak megmaradni, mert a kereszténység olyan értékeket tudott kitermelni még az oktatási folyamatban is, melyek elengedhetetlenül fontosak. Oktatni, nevelni csak az tud, aki ezt a nevelést jól birtokolja. A hittant és az erkölcstant nem lehet elválasztani. A tudást nem lehet a cselekedettől elválasztani. Nem lehet őket szembe állítani. Ezek értékek. Kellenek azok a karizmatikus emberek, akik ezt képviselni tudják. Mindent kiüresítettünk, mindenkit eltávolítottunk. azzal, hogy az ember a leghatalmasabb. A nagy kérdés, hogy tudok olyan példát állítani, amire az emberek felnéznek.

Számomra nagyon sajnálatos, hogy családok egy része évek múlva szétesik.

- Önök ezeket a nehéz helyzeteket, hogy tudják egy bizonyos pozitív irányba terelni?

A lelkészképzésben el tudtunk jutni arra a szintre, hogy hatékonyabban tudnak foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. A szülők a gyerekkel meg kell, érezzék, hogy ebben a rohanó világban van egy másik életforma is.

A színész gyönyörűen játszik és elámít engem a színpadon. De a magánélete és a színpad között hatalmas a szakadék. Valahol a külső és belső világ között egyfajta megértést kell megtalálni. Az Istent nem lehet kizárni a világból. Kell lennie egy hitelességnek.

A ’89-es események után lehetőség született, az egyházak visszakapták saját maguk által épített iskoláik egy csekélyke részét.

A többségi társadalom nincs tisztában még mindig ezzel a jogos viszonnyal. Ellenszenves, ellenséges viselkedés tapasztalható, amit központi rendszerrel támogatnak.

Az egyházaknak megvoltak az intézmény- rendszerei, javai. Az sem nem véletlen, hogy az oktatással Erdélyben kialakult a templom és az iskola összekapcsolt fogalma. Istennek nem buta emberekre van szüksége.

Az ellenségeskedésnek ismernie kellene, hol a határ.

Minden ember érték. Ezt kell kellő figyelemmel, kell megbecsülni. Ennek szellemében nem seperhetünk mindent a szőnyeg alá. Rég kinőttünk a mese világából. Vannak dolgok, melyekkel szembe kell nézni.

Csomafáy Ferenc