Arany János Szavalóverseny: ünnep Nagyszalontán

Huszadik alkalommal került megrendezésre az Arany János Szavalóverseny a költő szülővárosában. A megmérettetést az Arany János Művelődési Egyesület hirdeti meg évről évre, s a felkérésre határon innen és túlról jelentkeznek a rímek kedvelői.

Amikor 1996-ban legelőször meghirdette a szavalóversenyt az Arany János Művelődési Egyesület, akkor még egyedülálló volt a kezdeményezés: egy magyar nyelvű, határon átívelő megmérettetés szervezése. A felkérést hatalmas érdeklődés övezte. Rengeteg csapat érkezett Arany városába, a szavalóverseny rangját az adta, hogy épp a nagy költő szülőhelyén, születésének évfordulóján tartották. A verseny érdekében összefogtak az egyesület tagjai, szállást, ellátást nyújtottak az érkezőknek, s minden nehézség ellenére kiváló rendezvényt szerveztek. A szavalóverseny hagyománnyá vált, minden évben, a március másodikához legközelebb eső hétvégén sereglenek össze a versmondók Arany szülővárosában. Az eltelt tizenkilenc esztendő fotóiból kiállítást készített az egyesület, így szombaton, a huszadik megmérettetésre érkezők – kísérő tanárok, zsűrizők, nézők, egykori versengők – örömmel és nosztalgiával fedezték fel önmagukat, társaikat a termet körülölelő képeken.

A huszadik

A 2015-ös évben Arany balladáiból, illetve Reményik Sándor szabadon választott verseiből hallhatott a közönség és a zsűri. A szombat délelőtt tartott elődöntőre sajnos megcsappant a benevezők száma, sokan betegség miatt kényszerültek távolmaradásra, és volt, aki egyszerűen elbizonytalanodott az utolsó métereken. Aki azonban jelen volt, az kitűnően szerepelt. A helyi tanárokból álló elődöntős zsűri bizony nehezen tudott dönteni. A legnépesebb mezőny a hetedik-nyolcadik osztályos korcsoport volt, a legprofibb előadást pedig, mint minden esztendőben a legnagyobbak hozták. A 11–12. osztályosok mellett a felnőtt kategóriában induló Takó Beáta profi szavalatát idén is csodálattal hallhatta a közönség.

Délután, a döntőn Nagykőrös, Székelykeresztúr, Gyula és Nagyszalonta legjobb szavalói mérkőztek. A zsűriben F. Bathó Ida, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos foglalt helyet. A színművészek nem először vettek részt a nagyszalontai szavalóverseny ítész csapatában. Sőt, a sors úgy hozta, hogy minden jubileumi évben, az ötödik, a tizedik, a tizenötödik szavalóversenyen is ők értékelték a versmondókat. A tizenöt éve alapított Arany János Díjat, melyet minden esztendőben a mezőny legjobb szavalójának ítéli a zsűri, idén Takó Beáta nyerte el, így ő minden idők legeredményesebb szalontai szavalója, hiszen idén harmadszor vehette át a legmagasabb elismerést, korábbi, dobogós helyezéseit bizonyító oklevelei mellé. A korcsoportok első helyezettjei: Cselóczki Boglárka (Nagykőrös), Kiss Hédi (Nagyszalonta) és Fodor

Visszapillantás

Az est második felében a szalontai közönség visszapillantott a szavalóverseny húsz esztendejére. A történéseket dióhéjban Balázs Anita, az est házigazdája elevenítette fel, s az emlékezés fonalát meg-megszakította egy dal, egy vers vagy egy ének. Gali Teréz, Fenesi Alexandra és Takó Dorottya a dallamok szárnyán, a Toldi együttes fiataljai tánccal tisztelegtek a vers ünnepén. Azok, akik most boldogan ropták a táncot, nagyjából akkor születtek, amikor a szavalóverseny már megünnepelte első tíz esztendejét… Az eseményre meghívást kaptak a korábbi évek fődíjasai, díjazottai is, köztük nagy örömmel köszöntötték a szervezők Ţipţer Edinát, aki tíz éve nyerte el az Arany János díjat, s most, az ünnepen Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani című versének elszavalásával ajándékozta meg a hajdúvárosi közönséget.Lóránt (Székelykeresztúr), a szintén szalontai Zsorda Dorottya pedig második helyezést ért el.

Tudás, önbizalom, bátorság

Így, a huszadik születésnapon felmerül a kérdés: mi a jelentősége az Arany János szavalóversenynek? Erre a kérdésre adta meg a választ beszédében Patócs Júlia, az Arany János Művelődési Egyesület elnöke: „A vers megtanít helyesen tanulni. Mert a költeményeket nem elég nagyvonalakban elsajátítani, itt csak a tökéletes tudás fogadható el, és a tartalmat is érteni, érezni kell. S aki megtanulta a kiválasztott költeményt, az felvállalja a tudását. Ehhez önbizalom kell, hinni abban, hogy amit megtanult, abban jó, ő a legjobb. Mert e hit nélkül nem lehet versengeni. De nem elég hinni a tudásban, merni kell kiállni a pódiumra, szembenézni a közönséggel, a zsűrivel, és előadni, megmutatni a tudást. Merni megszólalni az ítélőink előtt, bátran a szemébe nézni a konkurenciának: erre edzi fiataljainkat a szavalóverseny. Tudás, önbizalom, bátorság – kiállás önmagunkért. Mennyire fontos mindez a nagybetűs életben! Arany János versei a tenger lámpafényeihez hasonlóan mutatják a helyes irányt, hogy senki ne tévessze el a célt. Aki a szavalóversenyek során felvértezte magát tudással, bátorsággal, önbizalommal és hittel, annak nem okozhat gondot az sem, ha háborog a tenger, ha göröngyös az út, ami az aranyjánosi célokhoz vezet. Látjuk a célt, tudjuk, hogyan kell versengeni, mehetünk tovább!” Ezzel a gondolattal zárult a szavalóverseny húsz éve, s nyílt meg ugyanabban a percben a folytatás. Szavalóverseny az elkövetkező években is lesz, s a rendkívüli napokban sem lesz hiány: az Arany János Művelődési Egyesület már tervezi a nagy költő születésének 200. évfordulója alkalmából, 2017-ben esedékes ünnepi év programsorozatát.

Szatmári Erzsébet