Olimpiai dobogón

A Kolozs Megyei Tanács, köszönhetően jelenlegi vezetőinek, időt tudott szakítani arra, hogy a múltévben már jóváhagyott tanácsi határozatnak megfelelően, városunk egyik köztiszteletben élő polgárát, Tasnádi István volt súlyemelőt, edzőt, nemzetközi bírót, megfigyelőt méltó keretek között Kolozs Megye Díszpolgárává avassa.

Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács vezetője, az eseményt felvezető, két nyelven, elmondott beszédében kiemelte, olyan sportolót tüntetnek ki, aki sport pályafutása során, szorgos edzései következtében, a legmagasabb pódiumokat járta meg. Dicsőséget hozva az országra, Romániára, melyet képviselt. Ennek is köszönhető, hogy a megyei tanács egyöntetű határozata oly pozitív volt.

Laudációt mondott Bogdán László, a Babeş- Bolyai Tudományegyetem Testnevelési és Sport Karának dékánja, aki beszélt arról, mit jelent az olimpiai pódium Tasnádi István számára, az eredményeiről.

Tasnádi István 1953. március 21-én született a Kolozs megyei Szék községben. 1971-től a kolozsvári Jövő- Viitorul Sportiskola súlyemelője, Alexandru Voicu edző (aki jelen volt az eseményen) irányításával, számos versenyt nyert meg.

1975 márciusában, kisebb kitérő után, a Clujanához került, Javorek István keze alá, aki az edzéseken mindig jó hangulatot keltett, és fel tudta oldani a súlyemelők között adódó feszültséget. Folyamatosan javítva az országos csúcsokat, 1976-tól 1984-ig minden évben bajnoki címet nyert. 1976-tól az akkori 350 kg-os összetett országos csúcsot 1984-ig 50 kg-mal túlszárnyalta, úgyhogy szakításban 150 kg-ot 182,5-re, lökésben pedig a 200 kg-ot 217-re emelte.

Ebben az időben a Herbák teremben ismerkedtem meg Tasnádi Istvánnal, aki szorgalmával, kitartó, szószerinti kemény munkával jóformán minden nap a Herbák teremben edzett.

Aki nem ismeri a súlyemelést, az nem is tudja elképzelni, mennyire igénybe veszi a test megterhelését. Több száz kg. súlyt szakítani, vagy kinyomni, komoly munkát kér.

Több száz kilós edzés programot összeállítani, azt végrehajtani, embert próbáló feladat.

A nagyközönség, köszönhetően a sport közvetítéseknek csak annyit lát, hogy a versenyző odamegy a súlyhoz, lehajol, megfogja a vasrudat, és kinyomja vagy kilöki.

A polgár, ha vesz magának fáradtságot, és elmegy egy súlyemelő versenyre, akkor tapasztalhatja, milyen ádáz, sportszerű verseny folyik, mert a jelentkezők közül csak a legjobbak jutnak fel a dobogóra. A többi elbukik az igen érdekfeszítő verseny folyamán.

Az igazán erős emberek, nem élnek vissza erejükkel.

1980-ban Tasnádi István pályafutásának egyik legjelentősebb pillanata közeledett, az olimpiai részvétel Moszkvába. Két nappal az olimpiára való utazás előtt a válogatott Bukarestben edzett. Tasnádi ekképp emlékezett vissza: „Felemeltem 100 kg-ot, de a súlyt véletlenül a nyaki verőeremre ejtettem, nem kaptam levegőt, majd hátraestem, mint a deszka. Edzőm pofozgatott, majd miután visszanyertem eszméletem, kérdezte, tudom-e hol vagyok, erre én: Moszkvában.”

Tasnádi egyedüli Kolozs megyei sportolóként szerzett pontot az olimpián, annak ellenére, hogy addigi 182,5-ös szakítás és 217,5 lökés eredményét a visszatérő csuklósérülés miatt nem tudta megismételni. A hihetetlenül erős mezőnyben végül 165/197-es (szakítás/lökés), 362 kg-os összesített eredményével a hatodik helyen végzett, és a romániai súlyemelés történetének a harmadik olimpiai pontszerzője lett.

A magas szintű sportolás rengeteg kockázatot és önfeláldozást kívánt, a súlyos sérülések pedig nem kímélték Tasnádi Istvánt sem. Súlyos deréksérülése az 1982-es idényben pályája mélypontjához vezetett. A Balkán-bajnokságon harmadik lett, kihagyta a Vb-t és az Eb-t, pályafutása legkellemetlenebb pillanataként pedig következett az egyetlen verseny, amelyen kiesett, a Duna-kupa. A németországi Donaueschingenben rendezett viadalon deréksérülése mellett, Tasnádi influenzában is szenvedett, és szakításban háromszor is hibázott. Ennek dacára lábra állították a sportorvosok, és tudta teljesíteni sportolói feladatát.

Megtanulta mindazt a tapasztalatot, melyet, mint sportoló összeszedett, tovább adni tanítványainak. Tasnádi István már 1984-ben, még mielőtt abbahagyta volna sportolói pályafutását, elvégezte a bukaresti Testnevelési és Sport Egyetem edzői szakát, és 1984 decemberétől edzőként tevékenykedett a Clujanánál, ahol több sikeres súlyemelő nőtt ki a keze alól. Manapság bíráskodik, a Román Súlyemelő-szövetség tagja, továbbá a Szervezőbizottság tagjaként besegít a helyi és országos versenyek szervezésébe. Nemzetközi megfigyelő. Mondhatnánk sport diplomata.

Bogdán László, zárószavában, magyarul is köszöntötte a jelenlevőket, kiemelte: „Ma ünnepeljük Pistát, a sportembert, a barátot, az edzőt. Nem könnyű egy pár szóban összefoglalni az ő munkásságát, mint élsportoló, edző, és mint ember. Olimpiai érmes, sokszoros nemzeti bajnok, nevelő, edző. Elszántság, szeretet, kitartás és felelősségérzet jellemzi.”

Tasnádi István ekképpen összegezte pályafutását: „Manapság még többet küzdenék az olimpiai részvételért. Szerencsésnek érzem magam, hogy a sérülések ellenére sikerült kisebbségi sportolóként kijutnom két Olimpiára. Ezzel is bebizonyítottam, a magyarok is sokat jelentettek a romániai sportéletben.”

Csomafáy Ferenc