Isten templomai a gyermekek

Nagyvárad- Vasárnap délben 20 kis vőlegény és menyasszony járult életében először szent áldozáshoz a nagyváradi Székesegyházban. Az ünnepi szentmisét Mons. Fodor József általános helynök mutatta be.

Ismét eltelt egy év, újból eljött tehát annak a pillanata, hogy a nagyváradi Székesegyházban római katolikus gyermekek egy csoportja életében először találkozzon a kenyér és bor színében köztünk levő Krisztussal. A vasárnap délben zajlott ünnepi szentmise bevezetőjében Mons. Fodor József általános helynök úgy fogalmazott: a szülők az Isten számára egyik legkedvesebb cselekedetet hajtották végre, amikor megfogták gyermekeik kezét, hogy a keresztség szentségének felvétele után immár második alkalommal a templom oltárához vezessék őket.

Lelki tisztaság

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szól. Elmélkedésében több történetnek a felidézésével a vikárius azt nyomatékosította, hogy Isten templomai a gyermekek, és akkor lesznek életük folyamán igazán boldogak, ha a szívükben ott van Jézus, testével és vérével betölti az ő lelküket. Először arra a bibliai képre hívta fel a figyelmet, amikor Krisztus, mivel egész nap prédikált, munkálkodott, elaludt, a karjaikban a gyermekeiket hozó asszonyokat pedig a tanítványok megpróbálták elküldeni, arra hivatkozva, nehogy felébresszék őt. A zajra azonban Jézus felébredt, és rosszallóan azt mondta az apostoloknak: ne vitatkozzanak, inkább „engedjétek hozzám a gyermekeket, mert ilyeneké a mennyek országa”. De ugyanígy kétezer évvel később XXIII. János pápa is megfedte a titkárát, amiért az nem tartotta fontosnak annak az édesanyának a levelét, aki segítséget kért a vesebetegségben szenvedő fiának.

Az Úr Jézus számára tehát nagyon fontosak a gyermekek- jelentette ki az általános helynök, akik ugyanakkor Assisi Szent Ferenc életpéldájával is aláhúzta azt: mennyire lényeges, hogy nemcsak kő-, hanem lelki templomok is épüljenek. Megjegyezte: gazdag ifjúként Ferenc kicsapongó életet élt, háborúskodni szeretett, még börtönbe is csukták, ezt követően viszont mivel megszólította őt egy hang egy omladozó kápolnában, miközben ennek keresztjét nézte, változtatott az életmódján, gyűjteni kezdett, és renoválta a templomot. Eljegyezte magát Krisztussal, ő lett életének egyetlen értelme, s ezáltal minden megváltozott számára. Még a gőgös és beképzelt Napóleon is azt mondta egyszer: élete legboldogabb napja az volt, amikor életében először járult szentáldozáshoz, nem amikor valamelyik csatát megnyerte vagy császára koronázták- hangsúlyozta ezután az általános helynök, azt kívánva a jelen levő gyermekeknek: őrizzék meg mindig lelkük tisztaságát és szépségét.

Ciucur Losonczi Antonius