Halványodó gyógyszerészsorsokról

Nagyvárad- Június 20-án, pénteken délután 6 órától a Lorántffy Központban mutatják be dr. Budaházy István főgyógyszerész: Halványodó arcképek. Öt nagyváradi gyógyszerész, öt sors című könyvét.

Dr. Budaházy István az Erdély Online-nak kifejtette: a Hankovits Ferencnek, dr. Rácz Rezsőnek, Barla Dezsőnek, Szabó Ferencnek és Urszinyi Zoltánnak emléket állító könyv alapját legnagyobb részben azok a dokumentumok, fényképek képezték, amelyeket az illetők családjai megőriztek, s nagylelkűen a rendelkezésére bocsátották. Ez alól kivételt csak a dr. Rácz Rezsőre vonatkozó tanulmány képez, aki családjával a vérzivataros idők áldozata lett, így minden őket érintő irat, információ eltűnt, ezért egyedül unokájának, Heyman Évikének, a „nagyváradi Anne Frank” naplójára, illetve néhány újságcikkre támaszkodhatott megidézésében. Ugyanakkor a családtagok, hozzátartozók személyes jellegű történetekkel egészítették ki ezeket az alapinformációkat.

Megjegyezte: azon elhatározása, hogy öt néhai kollégájának emléket állítson, lassan érlelődött meg benne, azt észlelve, hogy sorsaik visszatükrözik a 19. század végétől a 21. század elejéig több mint egy évszázad változásait, eseményeit, tragédiáit. Ezt a felismerést megerősítette az a tény is, hogy az öt szakmai előd más-más társadalmi rétegből származott, mely jelentős részben meghatározta mentalitásukat, életfelfogásukat is. Különböző tulajdonságokat, jellemeket ismerhetünk fel tehát bennünk: volt aki realista, a másik invenciózus vagy egy harmadik az utópia határáig álmodozó volt. Ugyanakkor a kötet megírására ösztönzőleg hatott az is, hogy sajnos Várad ezen jelentős gyógyszerészeire egyre kevesebben emlékeznek, s ahogy telik az idő, egyre kisebb esély mutatkozott arra, hogy életüket, tevékenységeket megőrizze az utókor. Ebben talán közrejátszik az is, hogy négyen közülük több évtizeddel ezelőtt haltak meg, csupán Urszinyi Zoltán nevéről hallottak többen nem szakmai körökben, hiszen ő 90 évesen, három évvel ezelőtt hunyt el, s társasági ember volt, gyakran lehetett őt látni koncerteken, előadásokon, kiállításokon.

Kiegészíthető

A szerző arról is beszélt lapunknak: ennek az öt embernek a sorsát igyekezett megérteni, megismerni és leírni. A hosszú idejű dokumentálódás, kutakodás és szövegszerkesztés alatt szinte beköltöztek a dolgozószobájába, ezért úgy „fogadta” őket, s úgy gondol rájuk, mint régi jó ismerősökre, kartársakra, noha sajnos csak egyet sikerült közülük személyesen ismernie.

A főgyógyszerész hangsúlyozta: az általa feldolgozott anyag hosszabb idő alatt gyűlt össze, de a teljesség igénye nélkül, így bárki folytathatja, kiegészítheti a munkát, aki hitelt érdemlően tudja ezt. Úgy fogalmazott: „A kiadványnak csak egy része a saját munkám, néhány, akár kordokumentumnak nevezhető írást is beleszerkesztettem. Ezek a már egyre halványodóbb arcok megérdemlik, hogy megörökítsük őket az utókor számára is, mert mindannyian példát mutathatnak a jelenleg is aktív, s az eljövendő gyógyszerész generációknak szakértelemből, professzionalizmusból és a beteg ember felé irányuló megértésből s empátiából, hogy a gyógyszertár, mint örök idők óta a szenvedés csökkentésének egyik szentélye, megőrizze az évszázadok óta kiérdemelt jelentőségét, és ne süllyedjen egy egyszerű kereskedés nívójára”.

Ciucur Losonczi Antonius