Önkormányzatiság a dualista Nagyváradon

Szombat délután a XXIII. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében Kádár József jogász tartott előadást az Ady Endre Középiskolában Nagyvárad, mint törvényhatósági jogú város címmel.

Kádár József jogász kifejtette: amikor még Biró Rozália munkatársaként dolgozott a Polgármesteri Hivatalban, kérdezte meg egyszer tőle egyik román kolléganője, hogy mit jelentenek a régi dokumentumok hivatalos pecsétjein a th.j.v., illetve az ehhez hasonló rövidítések, s innen jött az ötlete, hogy előadást kéne tartson Nagyvárad, mint törvényhatósági jogú város címmel, mely jelentés valójában a város önkormányzati státuszára utal.

Centralizáltabb

Arra hívta fel a figyelmet: a kiegyezés után az 1870/42. számú törvény szabályozta a törvényhatósági jogú státusz elnyerését, és ebbe a körbe tartozott Várad is, melynek 1851 óta volt polgármestere, a Bach-korszakban kinevezett, majd később szabadon választott. Ennek inkább végrehajtó szerep jutott, kevesebb hatásköre volt például, mint a megyei alispánnak. A törvény értelmében minden 250 lakosra kellett egy városi tanácsos jusson úgy, hogy ezek száma minimum 48 legyen, de ne haladja meg a 400-at. A testület egy részét választották, egy részét pedig annak alapján jelölték, hogy kik fizették a legtöbb helyi adót, valamint hivatalból tag volt még a főjegyző, a tiszti főügyész, a rendőrfőkapitány és a főépítész is, akik éppúgy szavazati joggal rendelkeztek, mint a többiek, tehát tulajdonképpen akkortájt az összeférhetetlenség problémája nem merült fel, gond nélkül tudták a személyes érdekeiket is érvényesíteni. „Jelenleg Romániában egy polgármesternek sokkal nagyobb hatalma van, a monarchia idején centralizáltabb volt a hatalom”- hangsúlyozta a szakember, aki röviden négy jelentős polgármester, Sal Ferenc, Bulyovszky József, Rimler Károly és Soós István tevékenységét is ismertette.

Ciucur Losonczi Antonius