Élhetnénk másként

Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb bemutatója megzenésített rémtörténet, melynek főszereplője egy mindennapi kisember, akinek felesége rendkívüli szépség, aki önhibáján kívül tetszik és kívánatos egy érzelmeit képtelen kordában tartó törvényszéki bírónak. Ennek következtében egy londoni külvárosi környezetben rendkívül hihetetlen események zajlanak le.

Szövegkönyv: Hugh Wheeler. Zene és dalszövegek: Stephen Sondheim. Magyar nyelvre fordította Eörsi István, melynek következtében érthető az a gazdag nyelvezet, ami ezt az életformát árnyaltan kifejezi.

A rendező Dragoş Galgoţiu nem először alkotott a KÁMSZ színpadán. Jómaga színházi múltja nem lebecsülendő, lévén már második generációs színész nemzedék tagja. Tudja, a tanultakat kellő színházi rafinériával felhasználni. Ebben kap hathatós segítséget a díszlettervező Both Andrástól, aki játszi könnyedséggel teremti meg azt a funkcionális színpadi teret, mely mondhatni egyediségében vissza tudja, adni egy külvárosi tér dickensi hangulatát.

A kezdő jelenetek: a gyári fáradt gőz párolgása, a duda állandó figyelmeztetése, a manipulálás színpadi megfogalmazása, elgondolkodtatóan aktuális gondolatok elhangzása, melyeket a kitűnő művészek ez alkalommal is megfogalmaznak.

Mindenkori színházi törekvés a nézők elvárásainak eleget tenni. Ami nem éppen olyan könnyű, különösen Kolozsváron, ahol mindig is jelentős szerepet kapott a művészetnek ez az ága. Hiszen a több mint 220 éves állandó színházi jelenlét gazdagsága következtében az elvárások sem mindennapiak. Ennek is köszönhetők a főigazgató- főrendező Tompa Gábor és a Visky András művészeti igazgató rendkívül igényes elvárásai a színészi gárdától, amelyik országos és európai vonatkozásban is az élvonalban foglal helyet. Ennek is köszönhető olyan rendezők meghívása, akik már eddig is valamilyen formában bizonyítottak e nem éppen könnyű pályán.

Csak ebben az évben a színháznak eddig négy különböző műfajú bemutatója volt más és más rendezővel. Hátra van még három bemutató. A Szamos parti épületbe a nap bármely időszakában, legyen az éjfél is, valami mindig mozgásban, történésben van.

„Sweeney Todd. A Fleet Street démoni borbélya” zenés rémtörténet, melyet Dragoş Galgoţiu rendezett meg. Zenei vezető és karmester: Incze G. Katalin. Díszlettervezők: Both András- Doina Levintza. Országos bemutató.

Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera zenekara.

Szereplők: Viola Gábor- Sweeney Todd. Vindis Andrea- Mrs. Nellie Lovett. Marosán Csaba- Anthony Hope. Ötvös Kinga- Johanna Barker. Bíró József- Judge Turpin. Váta Loránd –Beadle Bamford. Lackó Vass Róbert-Tobias Ragg. Sigmond Rita - Koldus. Imre Éva- Lucy Barker. Farkas Lóránd- Adolfo Pirelli. Balla Szabolcs- Jonas Fogg. Szűcs Ervin- Narrátor.

Kórus: Kántor Melinda, Albert Csilla, Sinkó Ferenc, Buzási András, Vatány Zsolt, Árus Péter, Bíró Krisztina, Budizsa Evelyn, Daróczi Noémi, Demeter Helga, Fodor Alain

Leonard, Jerovszky Tímea, Major Ágota, Molnár Bence, Mostis Gergő, Szucher Ágnes.

A musical világbemutatója 1979-ben volt a Broadway-en Harold Prince rendezésében. Tony- díjat kapott. Majd 2007-ben készítették el a filmes változatot.

Mindez azt jelzi, a musical komoly értéket képvisel a szórakoztató iparban. Ebben nem is csalódunk, ami a zenei részeket illeti fülbemászóak, az előadóknak, köszönhetően a főiskola nívójának, elvárásainak meg tanári karnak. Kisebb megingásoktól eltekintve, zökkenőmentesen pergett le ez a jó ütemű előadás.

A rendező Dragoş Galgoţiu a bemutató előtt megtartott sajtótájékoztatón elmondta, eddig nem volt alkalma musicalt rendeznie. Számára is izgalmas feladat, ami rendkívüli koncentrációt jelent. „ Sweeney Todd különleges darab, túllépi a műfaj határait, nem csupán szórakoztatásra szánt musicalként kell tekinteni rá. Kortárs operának is nevezhetjük, mely az európai kultúrkör két fontos témáját, a Paradicsom elvesztését és a lázadás problematikáját egyaránt magába hordozza.” Sweeney Todd álnév, mely mögé rejtőzik Benjamin Barker volt borbély, akit kényszermunkára vittek, igazságtalanul. Onnan szökött meg. Hazatérése után szembesül a családja szomorú történetével. Bosszút áll, gyilkol, mely őt is megsemmisíti. Mint egy igazolva, az ember életére mért kegyetlen csapások elleni harcnak ez nem járható útja. Ezt le lehetett mérni sok jelből, mint a legapróbb (ha lehet ilyenről beszélni) részletek figyelembe vétele. Mondjak példát: a díszlet és a ruhák a barna tónus felé orientálódtak, a kivetített felirat zöld színű volt.

Dragoş Galgoţiu nagy érdemének tartom azt, hogy a befejezés előtt pár pillanatra a színpadról eltűnt a köd, és jó békebeli hangulat vette át az uralmat. Mindegy jelezvén, élhetnénk másként is. Élj jólétben, békében, bőségben.

Szerintem az előadásban benne van jó néhány színházi díj lehetősége is. Érdemes megnézni annak, aki a színház nyelvére, stílusára, mondanivalójára nyitott.

Csomafáy Ferenc