A zsidók betelepülése a kiegyezésig tartott

Nagyvárad- Szerda este az Ady Endre Líceumban folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja. Kövér György társadalomtörténész, az ELTE tanára tartott előadást a zsidóság 19. századi betelepüléséről és integrálódásáról.

Az érdeklődőket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. A megszokottól eltérő, szövegmagyarázatokra és statisztikai adatokra támaszkodó előadása kezdetén Kövér György társadalomtörténész arra hívta fel a figyelmet: nem csak állításokat fog megfogalmazni, hanem arra is kitér, honnan tudjuk ezeket, mellyel egyúttal „leleplezi” a szakmáját, hiszen bevallja, hogy bizonyos adatok tekintetében bizonytalan. Kifejtette: csupán a 18. század végétől tudjuk biztosan, hogy hány zsidó élt a Magyar Királyság területén, hiszen az első, modernnek tekinthető népszámlálás 1787-ben, II. József uralkodása idején készült, majd 1850-től tízévente. Paradox módon az első alapos, kiindulópontnak vagy más statisztikai forrásnak tekinthető számításokat csak 1922-ben végezték, egy szélsőséges, antiszemita nézeteket valló, de különben jó statisztikus, Kovács Alajos tette ezt. Szerinte 1787 körül, Erdélyt leszámítva, Magyarország lakosságának egy százaléka, 1910-ben pedig a történelmi Magyarország öt százaléka volt zsidó. Varga László történész, volt budapesti főlevéltáros 1992-es meglátásában viszont a kiegyezés előtti időkben a zsidóság létszámában kisebb, arányában nagyobb mértékben volt jelen, míg Michael Silber jeruzsálemi egyetemi tanár 2008-as megítélésében abszolút számát és arányát tekintve is több zsidó élt Magyarországon 1867-et megelőzően. Ugyanakkor Kovács Alajos szerint a zsidók természetes gyarapodása 1867 előtt 14 ezrelékes, az 1870-es, 1880-as években 18 ezrelékes volt, ezután pedig a társadalom modernizálódása miatt csökkent. Más vélemények alapján azonban korábban jóval magasabb volt a szaporulat. Emellett jellemző volt, hogy a zsidó népesség születési rátája folyamatosan alacsonyabb volt mint az össznépességé, de a halálozási is, ezért a természetes szaporodási ráta a zsidó népességnél egészen az első világháborúig magasabb maradt, mint az össznépességé- magyarázta a meghívott. Hozzátette: arra vonatkozó adatok nincsenek, hogy hány izraelita polgár lépte át, vagy hagyta el az Osztrák-Magyar Monarchia területét, csupán azt tudni, hogy az amerikai bevándorlók közt hány izraelita volt, de ez csak csekély részinformáció.

Kapitalista fejlődés

A zsidók bevándorlása a 18-19. századokban történt meg, és az 1840-es években érte el a csúcspontját, 1870 után azonban nem volt jellemző, sőt a dualizmus korában többen mentek el, mint ahányan jöttek. Összefüggéseket lehet felfedezni a magyar kapitalizmus fejlődése, és a zsidóságnak a nagyvárosokba történő betelepedése, üzleti sikereik közt, mások mellett erre a következtetésre jutott 1873-ban Keleti Károly statisztikus, majd 1920-ban Szekfű Gyula történész is. „A 19. századi magyar kapitalizmus tulajdonképpen zsidó kapitalizmus”- hangsúlyozta Kövér György is. Megjegyezte: Marton Ernő kolozsvári publicista 1941-ben úgy gondolta, hogy az újabb kori magyar-zsidó bevándorlás sokkal korábban játszódott le, és három szakasza különböztethető meg, az osztrák-német bevándorlás 1700-ig, a morva-cseh bevándorlás a 18. század közepéig, és a lengyel bevándorlás, mely a 18. század közepén bontakozott ki, és 1825-ben érte el csúcspontját. Ugyanakkor az imigrációnak törvényszerűsége volt, vagyis a zsidók mindig arra a határszélre telepedtek le, amilyen irányból érkeztek, és az első generációk nem is hagyták el ezt a területet.

Érdekes módon az első antiszemita hangok az 1880-as években erősödtek fel (a zsidók túl sokan jönnek, térfoglalók, kiszorítják a magyarokat stb.), miközben a bevándorlási hullámaik 1870-ben véget értek. Walter Pietsch német történész ezt a megkésett percepciót azzal indokolja, hogy a peremvidékekről a középső területekre való költözés később zajlott, Kecskeméti Károly történész pedig okként jelöli meg, hogy csak egy 1840-es törvény ösztönözte a zsidók városokba való költözését. Amúgy pedig ez a folyamat nem csak Magyarországra volt jellemző, a zsidóság általános nemzetközi mozgása zajlott a 19. században.

Egy 1835-ben keletkezett kimutatás szerint Magyarország körülbelül 9 millió lakosa közül 203 ezer, vagyis 2,26 százalék volt zsidó, akiknek 6,3 százaléka szabad királyi városokban, 42,6 százaléka mezővárosokban és 51,1 százaléka falvakban élt. A zsidók városokba való tömörülése aztán 1857, illetve 1869 után fokozódott, gyorsult fel, párhuzamosan a politikai emancipációjukkal, integrálódásukkal.

Tiszaeszlári vérvád

Kövér György kitért arra is: milyen volt a magyarországi zsidó hitközségek irányzatok szerinti megoszlása a 19-20. századok fordulóján, illetve mi volt a budapesti ortodox zsidó kereskedők származási helye 1873-1895 közötti anyakönyvi adatok alapján. Ugyanakkor néhány érdekesebb momentumát is ismertette az 1882-es tiszaeszlári vérvádat követő nyíregyházi pernek, mellyel ő különben egy több száz oldalas tanulmánykötetben foglalkozott.

Ciucur Losonczi Antonius