A hatalom lelkileg torzonborzzá tesz

Szerda délután a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban találkozhattak az irodalombarátok Kukorelly Endre neves magyarországi íróval.

Az író-olvasó találkozón Kukorelly Endrével Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője, és Imre Zoltán, az emlékmúzeum igazgatója beszélgettek. A házigazdák kérdéseire válaszolva Kukorelly Endre kifejtette, hogy a művészetnek a 90-es évek előtt jóval nagyobb volt a presztízse, sokkal jobban benne volt a köztudatban, mint manapság. „A kortárs művészet presztízse a kilencvenes években elkezdett hanyatlani, miközben a politikusok presztízse nyílegyenesen ívelt felfelé” - mondta Kukorelly Endre, hozzátéve, hogy régebben az emberek sokkal többet olvastak, noha sokkal kevesebb könyv jelent meg akkoriban, mint most, hiszen ma már évente mintegy tízezer cím jelenik meg magyarul. Ennek a könyvdömpingnek azonban megvan az a veszélye, hogy a gyenge minőségű könyvek „eltakarják” a jó könyveket. Arra a felvetésre, hogy manapság azért jelenik meg annyi értéktelen munka, mert túl sok mindenki gondolja magáról azt, hogy művész, Kukorelly Endre azt válaszolta, hogy bárcsak mindenki érezne késztetést arra, hogy írjon. Mint fogalmazott: „Az írás királyi útja annak, hogy az ember saját magával meg tudjon ismerkedni. Akkor jó egy írás, ha attól az ember hirtelen magára ismer.” Kukorelly kifejtette, hogy ez emberek önképe óhatatlanul ideálisabb a valóságosnál, viszont például a naplóírás közelebb viszi az embert önmagához. „A naplóírást kötelezővé tenném mindenki számára, ha én lennék a führer” - jegyezte meg Kukorelly, hangsúlyozva azt is, hogy az irodalomban nagyon unalmas az, ha az író meg akar felelni valakinek, vagy valaminek: önmagának, a divatnak, az elvárásoknak, a korszellemnek, a csoportérdekeknek, stb. „A fő mondanivalóm: befelé menni” - tette hozzá az író, immár arra a kérdésre is válaszolva, hogyan lehet az írásmesterséget megtanítani valakinek, lévén hogy ő is oktatja az írásművészetet. Kukorelly ennek kapcsán kifejtette, hogy a potenciál mindenkiben benne van, és nem kell kiemelkedően okosnak meg intelligensnek lenni ahhoz, hogy valaki komoly műalkotást hozzon létre. Mint mondta, a fő kérdés az, hogyan lehet tudatosan előállítani azt a hatást, amit az emberek ösztönösen képesek kelteni más emberekben. „Minél több autentikus pillanatot tudni felidézni művileg, annál nagyobb a művész valaki” - fejtette ki véleményét az író, kiemelve azt is, hogy az irodalmat nem szabad misztifikálni, mert akkor az ember sosem fog tudni írni. Elárulta, hogy még mintegy tizenkét könyv megírását tervezi, ezek között van a labdarúgásról, a képzőművészetről szóló könyv, illetve színpadi munkák is. Kukorelly bevallotta, a fociról szóló írásaiban valójában nem a fociról ír, hiszen számára ez a sport a a férfi létezés fontos metaforája.

A hatalom függővé tesz

Ezt követően Szűcs László a politikusi élményeiről írt Országházi divatok című könyvéről kérdezte az írót, ti. Kukorelly Endre 2010 és 2012 között országgyűlési képviselő volt a Lehet Más a Politika (LMP) párt színeiben. Kukorelly hangsúlyozta, hogy soha nem gondolt arra, hogy könyvet ír erről az élményéről, de később belátta, hogy értelmetlenség lenne egy ilyen élettapasztalatot kiaknázatlanul hagyni, ebből a belátásból született meg végül az említett kötet. Elmondta, hogy a politikusi tevékenység nagyon leterhelte, azért is mondott le két és fél év után a mandátumáról, mert ebben az időszakban gyakorlatilag nem tudott írni. Ezt követően felhívta a figyelmet arra, hogy „a hatalom mákonyjellegű dolog, függővé tesz. A hatalom minden embert egy kicsit lelkileg torzonborzzá tesz”. Az író elmondta: a mai magyar politikai életnek több problémája van, többek között az, hogy sokan nem politizálnak, mert úgy gondolják – tévesen –, hogy a politika nem rájuk tartozik, illetve a politikusok elkanászosodtak, mert azt gondolják magukról, hogy ők a főnökök, holott ők a szolgák. „Ezért nem is nagyon zavar, ha a politikusok lopnak egy kicsit, elvégre a cselédek is lopnak, méghozzá azért mert frusztráltak” - mondta Kukorelly, hozzátéve, hogy a legnagyobb baj az, hogy a politikus ma már nem végzi el a dolgát, ehelyett az egész politikai élet piszkos hatalmi harcokból tevődik ki, és a politikusok már szinte semmilyen energiát nem fordítanak a közügyek intézésére. A közönségtalálkozó zárásaképpen Kukorelly Endre saját könyveiből olvasott fel.

Pap István