Berde Máriára emlékeztek a partiumi nemesek

Nagyvárad- Kedd délután a Kanonok soron szokásos havi összejövetelüket tartották a partiumi és erdélyi nemeseket tömörítő Nobilitas Egyesület tagjai. Széll Katalin tartott előadást Berde Máriáról.

A megjelenteket az egyesület vezetője, gróf Csáky Ferenc köszöntötte, aki elkövetkezendő akcióikat is ismertette. Ezután Széll Katalin képzőművész tartott előadást a 125 évvel ezelőtt Kackón született Berde Mária íróról, költőről, műfordítóról, tanárról, az írásaiból pedig Hajbók Klára közölt hangosan részleteket. Többek közt elhangzott róla: egy ötgyermekes családban született, édesapja református lelkész volt, aki egy időben a kolozsvári teológiai intézet igazgatói tisztségét is betöltötte, így neki köszönhetően „találkozhatott az ingyen kegyelemmel”. Amúgy legtöbb testvére értelmiségi pályán mozgott: a tanári végzettségű Sándornak is voltak írói próbálkozásai, azonban 1918-ban meghalt spanyolnáthában, a festőművész Amál 90 éves koráig aktív volt, számos kiállítása nyílt külföldön és belföldön, Károly pedig bőrgyógyász professzorként vált ismertté. Egyedül kisebbik öccse, Zoltán nem érte meg a századfordulót.

Mária Nagyenyeden érettségizett 1907-ben, a szorgalmas, visszahúzó természetű lány olvasási igényeit teljes mértékben kielégítette a középiskola legendásan gazdag könyvtára. Még diák, amikor 1906-ban megjelent első verse a Pesti Naplóban, hat évre rá pedig önálló kötete látott napvilágot. 1907-1911 között a Kolozsvári Tudományegyetem magyar, német és irodalom szakos hallgatója volt, 1912-ben diplomadolgozatával doktori címet szerzett. 1917-ben Enyeden kapott tanári állást, ekkor jelent meg első regénye Budapesten, melyben már feszegette a női egyenjogúság problémáját. Huszonkilenc éves korában elutazott Münchenbe tanulni, azon tüdőbajos lett. Halálközeli élményeit, a szanatóriumban töltött napjait később feldolgozta. A háború nem kedvezett a leányregényeknek, ezt követően azonban Berde Mária lassan kezdett kibontakozni. Tagja lett az Erdélyi Írók Társaságának, 1920-ban pedig Marosvásárhelyen kezdett el oktatni, ahol megválasztották a Kemény Zsigmond Társaság alelnökének. Megnyíltak előtte a szerkesztőségek, meghívást kapott Marosvécsre, a Helikonisták alakuló ülésére, és sorban jelentek meg cikkei, írásai, regényei.

Vallani és vállalni

Nagy vitát váltott ki Vallani és vállalni című tanulmánya, melyben azon véleményének adott hangot: belenyugodni ugyan nem lehet, de bele kell törődni Trianonba, és fel kell hagyni a történelmi múltba való állandó révedezéssel, új tartalomra és szellemiségre van szükség az irodalomban.

1924-ben férjhez ment dr. Róth Jenő tanárhoz, aki hűséges társának bizonyult nem csupán a magánéletben, hanem az alkotói pályáján is, anyagi és lelki támasza volt, kritikusa, titkos műbírálója. Tüdőbaja ellenére tehát Berde Mária nem szigetelődött el az irodalmi élettől, sőt, a pihenésre, gyógyulásra szánt hónapok alatt inkább feltöltődött, új írások érlelődtek benne. A harmincas években a betegsége Kolozsvárhoz kötötte, a háború után szerepet vállalt az irodalmi élet újraszervezésében, fokozatosan azonban háttérbe szorult. Alig hatvanévesen, 1949-ben hunyt el a kincses városban, a Házsongárdban van eltemetve.

„Berde Mária egy rendkívül sokoldalú személyiség volt, amellett hogy cikkeket, verseket és regényeket írt, műfordítóként is jelentős sikereket ért el, és gyűjtötte például a kalotaszegi szokásokat is, és a román népdalokat. Meggyőződéssel hirdette, hogy az együtt élő népek irodalmának kölcsönös megismerése elősegíti a megértést, gát a nacionalizmus ellen”- hangsúlyozta Széll Katalin.

Ciucur Losonczi Antonius