Eredeti helyett másolat kerül a díszterembe

A váradi önkormányzat a huszadik század eleji állapotot tükrözve akarja felújítani a városháza nagytermét. Két festmény is a falakra kerül, melyek közül az egyik olyan másolat, melynek az eredetije is megvan Váradon.

Felújítják a nagyváradi városháza nagytermét. A városvezetés szándékai szerint a nagytermet îgy îjtjțk fel, hogy az visszatükrözze a huszadik század eleji állapotokat. Ezt Mircea Mălan alpolgármestertől tudtuk meg, aki lapunknak elmondta, hogy a bútorzatot amfiteátrumszerűen fogják elhelyezni a teremben, míg a két oldalsó falra két nagy méretű képet helyeznek majd el: az egyik Bihari Sándor Zsigmond és Ulászló találkozása című alkotásának a másolata, a másik pedig a Ferdinánd király és Mária királyné Nagyváradon 1919-ben című munka lesz. Mălan hozzátette, hogy a festmények az RCS/RDS vállalat anyagi támogatásából készülnek el. A műveket a bukaresti Valentin Tănase festi meg. Arra a kérdésünkre, hogy miképpen esett a választás erre a festőművészre, Mălan elmondta, hogy Ilie Bolojan polgármester egyeztetett erről az RCS/RDS cég képviselőivel, illetve szakemberekkel, és ezek után döntöttek Tănase mellett. Az alpolgármester hozzátette, hogy még nem tudni, mennyi lesz a felújítás és átalakítás teljes költsége, ezt majd csak az elkészült felújítási terv és a versenytárgyalás nyomán megkötött kivitelezési szerződés fogja rögzíteni.

Milyen volt az eredeti

Arról, hogy valójában hogyan nézett ki a nagyváradi városháza díszterme a huszadik század elején, Péter I. Zoltán helytörténész, lapunk egykori munkatársa nyújtott tájékoztatást lapuknak. Leírása szerint a nagyváradi városháza 1903 végére elkészült közgyűlési termében állították ki Bihari Sándornak a város számára festett millenniumi képét, melyet egy korabeli tudósítás szerint december 29-én helyeztek el a díszterem – az ablak felől nézve – jobb oldali falára. Az ünnepélyes megnyitó másnapján, 1904. január 11-én, a Nagyvárad napilap szemléletes leírást adott a díszteremről: „A pompás, hatalmas terem igazi kis parlament. Közepén, az óriási festett ablakok alatt az elnöki szék, s jobbról-balról a szenátorok helye. Körül amfiteátrálisan emelkedő padsorok a városatyák számára. Mindenkinek külön bőrpárnás csapópadja van, vörösposztós asztalkával. A főbejárat fölött a karzat. Balra [a bejárattól számítva – szerk. megj.] a falon Bihari Sándor gyönyörű milleniumi képe: Zsigmond és Ulászló találkozása. A falakon Ferenc József, Deák Ferenc, Kossuth Lajos és Tisza Kálmán olajfestésű képe.” A közgyűlési terem belső díszítése nem sokat változhatott az elkövetkező másfél évtized alatt. Levéltári dokumentum szerint 1920-ban, arra hivatkozva, hogy a rendkívüli téli hideg miatt a közgyűlési terembe két nagy kályhát állítanak be, Bihari Sándor nagyméretű képét – amelynek helyére éppen az egyik kályhát szánták – elvitték a múzeumba. Amikor 1944. október 12-én kigyulladt a városháza utolsó szintje a díszteremmel együtt, Materny Imre evangélikus lelkipásztor feljegyzése szerint egyebek mellett elégett Bihari remek festménye is. Sokáig így élt ez a köztudatban, de azóta kiderült, hogy a képet még a tűz előtt kimenekíthették a városháza díszterméből, és az alkotás valamikor 1944. október 12. előtt – 1920 és 1942 után immár harmadik alkalommal – kerülhetett „letétként” a múzeumba.

Ma is megvan

Péter I. Zoltán mindehhez hozzátette, hogy a festmény még mindig megvan a múzeum raktárában. Ezt az információt megerősítette lapunknak mind Lakatos Attila régész, a Körösvidéki Múzeum munkatársa, mind pedig maga Aurel Chiriac, a múzeum igazgatója is. Előbbi elmondta: szakmailag abszurdum, hogy készítenek egy másolatot az eredeti festményről, és a másolatot helyezik ki oda, ahol az eredeti állt, miközben az eredeti valahol egy raktárban porosodik. Mint mondta, a városháza nagytermében tudomása szerint sosem volt kiállítva Ferdinánd királyt és feleségét ábrázoló festmény. Aurel Chiriac kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy az önkormányzat részéről senki sem kereste meg a múzeumot azzal a kéréssel, hogy a Bihari Sándor festményt kihelyeznék a városháza nagytermében. Hozzátette, hogy a múzeum amúgy sem adná oda a festményt, mert az egy műkincs, a múzeum tulajdona. Ennek kapcsán Péter I. Zoltán megjegyezte: Bihari Sándor nem volt olyan jelentős alkotó, hogy művét speciális körülmények között kelljen tárolni, illetve őrizni, vagyis nyugodtan vissza lehetne helyezni a festményt a városháza nagytermébe, oda, ahol eredetileg is állt.

Pap István