Konföderációra is gondoltak a nagyhatalmak

Nagyvárad- Szerdán este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre keltett Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben elnevezésű modulja keretében Romsics Ignác történész professzor tartott előadást az 1947-es párizsi békeszerződés előzményeiről az Ady Endre Középiskolában.

Az érdeklődőket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, aki bejelentette, hogy jövőre is folytatódik a Szacsvay Akadémia történelmi modulja.

Előadása kezdetén Romsics Ignác, az MTA rendes tagja, az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Doktori Iskolájának vezető professzora arra hívta fel a figyelmet: az 1947-es párizsi békeszerződésről lehetetlen beszélni Trianon említése nélkül. Mint ismert, 1920-ban a történelmi Magyarország területének kétharmada a szomszédos államokhoz került, s ezzel együtt 3-3,5 millió magyar nemzetiségű lakos, akiknek körülbelül a fele közvetlenül a határ mentén élt. Ezzel is magyarázható, hogy a két világháború közt minden magyar politikai erő egyetértett a revíziót illetően, a vita tárgyát csupán az képezte, hogy mekkora területet és milyen eszközökkel kell visszaszerezni. A többség a békés rendeződés mellett volt, azonban az ily módon történő határmódosítás ritka a történelemben, ezúttal is fegyveres konfliktusokhoz vezettek az események. A többlépcsős változtatást követően az volt a kérdés: a visszacsatolt területek megőrizhetőek a világháború után, vagy csak egy átmeneti állapotról van-e szó? 1940-ben még senki sem tudta erre előre a választ.

Konföderáció

A nagyhatalmak ezzel kapcsolatos álláspontja nem volt egyértelmű. Bár az Egyesült Államok messze esik a Kárpát-medencétől, és vitális érdekek sem fűzték hozzá, már akkoriban is globális hatalomnak számított, ezért az egész világról volt elképzelése, melyek magyar szempontból nem voltak rosszak. Pearl Harbor után, 1941 decemberében a világ átrendeződésével foglalkozó bizottságot hozott létre, mely Magyarországgal kapcsolatban is irdatlan mennyiségű papírt állított elő, körülbelül 800 gépelt oldalt. Az amerikai úgy vélték: Kelet-Közép-Európában konföderatív államstruktúrákat kell kialakítani, ahhoz pedig, hogy ez működjön, a határokat úgy kell megrajzolni, hogy az etnikai elvnek jobban megfeleljenek. Magyarországra vonatkoztatva több alternatív megoldást is javasoltak. Erdély etnikai viszonyai bonyolultak voltak, ezért felmerült többek közt, hogy független állammá szerveződjön a konföderáción belül, vagy a Székelyföld kapjon autonómiát. Még a háború vége felé, 1944 szeptemberében is az USA másfél oldalt szentelt Magyarországnak, melyben azt szorgalmazta, hogy az 1938-as müncheni egyezmény előtti határokat kell visszaállítani, bár bizonyos változtatások szükségesek a stabil rendeződés érdekében. Nagy-Britanniában szintén béke előkészítő bizottság működött, mely Magyarország, illetve Erdély ügyére is kitért, és a független Erdély visszaállítását, vagy az autonómiát indítványozta.

Párhuzamosan

A Szovjetuniónak ellenben az volt az érdeke, hogy egy olyan helyzet jöjjön létre, melyet befolyásolni tud. Azt gondolta: előnyösebb számára, ha fragmentált, töredezett államstruktúrák jönnek létre, a föderatív elvet ezért elfogadhatatlannak tartotta. Föderáció tehát akkor jött volna létre, ha az amerikaiak előbb érnek ide, de mint tudjuk, a történelem másképp alakult, a térség orosz befolyás alá került, a Szovjetunió pedig különböző okok miatt túl sok jóindulatot nem tanúsított Magyarország irányába.

1945 úgymond nullpont volt Magyarország életében, mert bebizonyosodott, hogy a revíziós politika, illetve az országot a háborúba taszító rezsim megbukott. Horthy baloldali ellenzéke Debrecenben új kormányt alakított. A legkisebb affinitást a határok megváltoztatása iránt a kommunisták tanúsítottak, s hozzájuk közeli állásponton voltak a szociáldemokraták is. A kisgazdák, illetve a nemzeti parasztpártiak pedig úgy vélték, hogy az ezeréves határok visszaállítása sovinizmus vagy illúzió. 1946 elején azonban úgy tűnt: Romániával szemben van jog és lehetőség arra, hogy egy határ menti, partiumi sáv Magyarországnál maradjon, s ezt igényelni lehet a béketárgyalásokon. Nagy Ferenc vezetésével delegációk indultak a győztes nagyhatalmak fővárosaiba. 1946 áprilisában meglepő módon Moszkvában a szovjetek nem mondják azt, hogy nincs lehetőség a határok módosítására, elhitették a vendégeikkel, hogy támogatják a kompromisszumos megoldást, s ez természetesen lelkesedéssel, optimizmussal töltötte el a magyar küldöttséget. Csakhogy később kiderült, hogy a Szovjetunió ezen álláspontja nem volt azonos azzal, amit a békét előkészítő tárgyalásokon képviselt, tulajdonképpen két párhuzamos síkon futottak az események. Az erdélyi magyarság is szerette volna elmondani a véleményét nemzetközi színtéren, de ezen vágya nem valósult meg. A magyarokat végül Washington világosította fel, hogy mi történt a színfalak mögött, Londonban pedig hiába terjesztette be javaslatait a magyar küldöttség, üres kézzel tért vissza. Mindezek után 1947-ben Párizsban, a békeszerződés aláírásakor Magyarország rovására döntöttek: egyéb kedvezőtlen kikötések mellett visszaállították a trianoni határokat, egyetlen pozitív fejleménynek az bizonyult, hogy Csehszlovákia még öt falut kért pluszba, s végül csak hármat kapott meg.

Ciucur Losonczi Antonius