Válasz Orbán Mihálynak: Aki alszik, ne ébresztgessen

Orbán Mihály egyháztag és presbiter – és, tegyük hozzá, egyházkerületi fegyelmi bizottsági póttag – nagyheti ébresztője leginkább vegyes érzéseket ébresztett bennünk.

Először, mert megható egyházféltő buzgalma, másrészt érthetetlen, miért másokat bírál és buzdít önvizsgálatra, amikor levelében megfogalmazza saját mulasztását is. Vagyis azt, hogy noha tudomása volt egy lelkipásztor visszaéléseiről, írásos panaszban nem fordult az illetékes hatósághoz, csupán „szóban jelezte” azokat. Presbiterként, fegyelmi bizottsági póttagként is tudnia kell, mennyi jogi következménye lehet a szóbeli jelzéseknek.

Bírálata azért is érthetetlen, mert azt is megfogalmazza, hogy az illető lelkipásztor ellen – igaz, nem az ő egyházféltő buzgalmából, hanem egy „magánszemély” panaszát követően – mégis beindult a fegyelmi eljárás. Tehát a bizottságok (amelyek közül egynek, hangsúlyozzuk, ő maga is tagja) mégsem csak „formálisan” működnek! Hogy határozatot mikor hoznak, annak pedig megvan a maga rendje és menete, döntéseiket nem igazíthatják Orbán úr türelmetlenségéhez és haragjához.

Továbbá Orbán Mihály testvérünknek azt is tudnia kellene, hogy a bizonyítékok nélküli vádaskodás, illetve az egyház tekintélyének rombolása is kimeríti a fegyelmi vétség fogalmát. (Lásd: Fegyelmi Szabályzat IV. rész, 1 fejezet, 30 paragrafus e. és f. pontjai). Reméljük, hogy az A. Ferenc és N. Sándor elleni vádjait alá tudja támasztani bizonyítékokkal, mert másokat megvádolni hallomásból vett bűnökkel, illetve bulvárlapok újságcikkei alapján nem tűnik bölcs emberi magatartásnak. Talán azért van, hogy az egyházunk vezetősége nem hajlandó tudomást venni ezekről az „ügyekről”.

Ha Orbán úrnak bizonyítékai vannak, tegyen le fegyelmi panaszt, mert ez kötelessége, és ne a mások mulasztásait hánytorgassa saját mulasztásának kendőzésére. Azt is fontolja meg, hogy folyamatban lévő fegyelmi ügyeket nem szoktunk a nyilvánosság elé vinni, csak ha az lezárul és végleges határozat születik. Ugyanis minden jogrend szerint minden ember ártatlan addig, amíg annak az ellenkezője be nem bizonyosodik. Hacsak nem olyan diktatúrában élünk, ahol egy vezető azonnal lesújthat bárkire, akit megvádolnak, szóban. Talán Orbán úr ilyen világról és ilyen egyházról álmodik, mi azonban tovább megyünk a jog és igazság, valamint a türelmes szeretet útján, a békesség kötelékében.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata

Nagyvárad, 2013. március 27.