Kolozsvári festők

A műgyűjtés szerintem ott kezdődik, amikor az illető pontosan tudja vagy megérzi, mikor is, kell vásárolni és mit azokból a képzőművészeti alkotásokból, melyeket meg lehet venni, aránylag elérhető áron.

A Minerva Művelődési Egyesület kiállító termeiben Kolozsvári festők címmel nyílt meg a kiállítás. A kiállítás anyaga Takács Péter százhalombattai műgyűjtő, festő, a Takács Galéria tulajdonosának birtokában levő, hajdan Kolozsváron vagy annak környékén (Dés) élt és alkotott képzőművészek munkáiból tevődik össze. Bizonyítván azt a lüktető és alkotó kedvet, amit annak idején munkáikban is tükröztek.

A kiállítást felvezető beszédében Tibori Szabó Zoltán többek között elmondta: annak idején a XX. század Erdélyében volt igazi értékteremtő képzőművészeti iskola Nagybányán. Ugyanakkor értékes alkotások teremtődtek Kolozsváron is, melyet a „magyar művészet Párizsának” nevezett. Itt jöttek létre a most kiállított alkotások is. Számára érthetetlen, miért nincs Kolozsváron muzeális gyűjtemény. A remekművek külföldön vannak.

Számára öröm, hogy volt egy anyaországi Takács Péter, aki, a sors kegyetlen játékának köszönhetően, felfigyelt a kolozsvári művészek értékeire, és megmentette attól, hogy végleg eltűnjenek. Több művész alkotásában érződik a nagybányai gondolkodás.

Takács Péter tudatos gyűjteményét először láthatja a közönség Kolozsváron. Tibori Szabó Zoltán kiemelte: „ A kiállított munkák hazatértek tehát Kolozsvárra, a Minerva kiállító termeibe. Alkotóikat rengeteg szál fűzi egymáshoz, de sok mindenben különböznek is.” A kiállító művészek között megtaláljuk: Ács Ferenc, Andrásy Zoltán, Balázs Péter, Benczédi Sándor, Brósz Irma, Fülöp Antal Andor, Incze János Dés, Kusztos Endre, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Nagy Albert, Nagy Imre, Soó Zöld Margit, Szervátiusz Jenő, Szolnay Sándor, Tasso Marchini, Dóczyné Berde Amál, Widmann Walter, Cs. Erdős Tibor munkáit.

A képzőművészek közül egyesek Kolozsváron tanultak a Papp Sándor által beindított Belle Arte-on. De Nagybányán is, csiszolódhattak. Egy páran nevesebb külföldi egyetemeken is képezték magukat. Talán a legszerencsésebb Szervátius Jenő volt, aki Párizsban is élhetett. Tanulhatott az akkori nagyoktól. Nem egynek képeit, alkotásait repróztam, vagy fényképeztem, ha szobrok voltak.

A kiállítási anyag derékhadát mégis olyan művészek munkái alkotják, akik az akkori időkben nem hallgattak „jóakaróikra” akik mindent megtettek annak érdekében, hogy hagyják el Erdély fővárosát, mégis ők itt maradtak, és többnyire Kolozsváron alkottak. A kolozsvári művészek közül, rajztanárom volt a középiskolában Brósz Irma, aki utolsó levelét nekem írta. Egy levelezőlapon kérte, hogy látogassam meg. Rögtön fel is kerestem.

Ezen a kiállításon a szép iránt érdeklődő látogatók festményeket és szobrokat is megtekinthetnek.

Takács Péterrel beszélgetett Köllő Katalin, aki afelől érdeklődött, miért gyűjt művészi alkotásokat. Miért kezdett kolozsvári festőktől gyűjteni?

Amint Takács Péter elmondta, a ’90-es évektől rendszeresen járt Erdélyben, megismerkedett képzőművészekkel. Járt műtermeikben. Végül úgy döntött, hogy öt művészre fókuszál: Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Szolnay Sándor, Fülöp Antal Andor és Incze János Dés munkáira. A kolozsvári művészek alkotásait Budapesten és Győrben állította ki. Egy idő után Takács Péter művészeti gyűjteménye kiegészült más alkotók műveivel is.

A mostani kiállítás fényesen bizonyítja, milyen értékekkel tudják hazai magyar művészek gazdagítani a kultúrát. A képzőművészetnek nemzetközi nyelve a tehetség következtében olyan üzenetet fogalmaz meg, miszerint a tehetség nem helyhez kötött. Mindenütt a világon hirdetheti: Művészet nélkül nincs élet.

Csomafáy Ferenc