Újkori „csoda”: Szentjobb újra községközpont

Nem „meghódítottunk” valamit, hanem visszaszereztük azt, ami jár nekünk – mondta Lakatos Péter volt képviselő pénteken délben, amikor felavatták Szentjobb új Polgármesteri Hivatalát. A községközponti státusz 45 év után került vissza a településre.

A megyeközponttól mintegy 40 kilométernyire lévő Szentjobb az 1968-as közigazgatási reform (megyésítés) idején vesztette el községközponti szerepét, és csatolták a román lakosságú, szomszédos Berettyócsohajhoz. A helyieknek azóta volt vágyuk a rang visszaszerzése, de az eleinte csak álom lehetett, és az utóbbi években lett meg hozzá a törvényes lehetőség. A helyi RMDSZ a 2008-as helyhatósági választásokon érte el azt az eredményt, ami az önkormányzat összetételét tekintve lehetővé tette a kétharmados döntés meghozatalát az adminisztratív változtatás igényléséről. A Helyi Tanácsba 8 RMDSZ-es, illetve egy-egy PSD-s, PNL-s és PD-L-s képviselő-testületi tag jutott, akik 2 tartózkodás mellett 9 igennel szavaztak a változásra. Ennek nyomán tartották meg aztán még ugyanabban az évben, a parlamenti választásokkal egy időben a helyi jellegű referendumot is, melyen a lakosoknak két kérdésre kellett válaszolni: Akarja-e, hogy a község neve Szentjobb legyen?; Akarja-e, hogy a községközpont Szentjobb legyen? A Berettyócsohaj, Berettyófarnas, Berettyócsanálos és Szentjobb alkotta községben a lakosság 56 százaléka magyar, 42 százaléka román, a többi pedig más nemzetiségű. Szentjobbon a község lakosságának 55 százaléka él.

Erkölcsi kérdés

Az 1772 szavazásra jogosult polgár közül 928 vett részt a referendumon, közülük az első kérdésre 834, a másodikra 835 igennel, 59, illetve 60 nemmel válaszolt, míg 33 szavazat érvénytelennek bizonyult. A román ajkú lakosság távolmaradásával próbálta érvénytelenné tenni a szavazást, ám a magyarság nagy arányú mozgósításával sikerült túllépni az 50%-ot (52,3 % volt a részvételi arány). „Aktuálpolitikai jelentősége mellett a magyarság számára erkölcsi kérdés is a változás, hiszen Szentjobbon 400 évig Szent István király jobbját őrizték” – fogalmazott 2008-ban Zatykó István akkori polgármester. A szavazás eredménye megnyitotta az utat a törvényhozók előtt: Cseke Attila akkori szenátor, és Lakatos Péter akkori képviselő nyújtotta be a törvény tervezetét, mely évekig „porosodott”, majd elmúlt ősszel jött el a kellő pillanat a cselekvésre, amikor háttéregyeztetések után az ügydöntő Szenátusban az RMDSZ a saját 7 szavazata mellé további 55-öt tudott állítani, és a minimálisan szükséges 62 vokssal megszületett a párját ritkító „csoda”: román törvényhozók szavazataival egy román településről egy magyar településre költöztettek egy községközponti státuszt!

Számos vendég

A pénteken délben tartott ünnepségre Bihar megye minden szegletéből érkeztek polgármesterek, elöljárók, de Magyarországról is jöttek küldöttségek: Szentpéterszegről Olajos Mihály polgármester, Bagamérból Orvos Mihály polgármester, Sápról Karancs Imre polgármester vezetésével. A vendégek az egykori Polgármesteri Hivatal épületében gyülekeztek, mely ma lakodalmas házként szolgál, és onnan vonultak át az új elöljáróságra, mely egykoron a kollektív gazdaság központja volt. Utóbbi épületet éppen erre a napra készülődve vette meg az önkormányzat már hosszú évekkel ezelőtt, az előrelátásnak most vették hasznát. A megjelenteket Molnár József polgármester köszöntötte, aki a bejáratnál volt trikolór-szalagot Biró Rozália szenátorral, illetve Cseke Attila és Szabó Ödön képviselőkkel együtt vágta át. Beszédek a hidegre való tekintettel nem az udvaron, hanem a már „belakott” épület gyűléstermében hangzottak el.

Díszpolgárok

Először Kurila Gábor tisztelendő áldotta meg az épületet, és a benne dolgozókat, majd Orbán László tiszteletes és Rákosi Jenő érmelléki esperes kért áldást. Utóbbi 10 év 2 hónapig volt helyi református lelkész, s mint ilyen elevenítette fel az említett 2008-as szavazásokról őrzött emlékeit, egy Ároni Áldást ajándékozva a polgármesternek a tisztelendőtől kapott feszület mellé. Molnár József elsorolta, hogyan jutottunk el az avatás lehetőségéig, kiemelve az RMDSZ politikusainak érdemeit, amit a szentjobbiak a köszönő szó mellett díszpolgári címek adományozásával próbáltak viszonozni. Az oklevelek átvétele után előbb Lakatos Péter mondott meghatódottan beszédet, egyebek mellett kifejtve, hogy a közös erőfeszítés hozta meg gyümölcsét, ami szolgáljon tanulságul azoknak, akik kárhoztatják a kis lépések politikáját. Cseke Attila megköszönte a helyiek RMDSZ-be vettet hitét, ami nem csökkent a végső döntést halogató évek során sem – ez a bizalom újabb küzdelmekre kell ösztönözze a politikusokat, vélte. Hozzátette: nem csak hangzatos kívánalmakat kell megfogalmazni, de meg is kell tudni találni a megvalósításokhoz vezető utat is.

Egy lépés a fejlődésben

A díszpolgárok után szóló Biró Rozália szerint a szenjobbi eredmény megmutatta, hogyan lehet úgy szélmalom-harcot vívni, hogy közben eredményt is lehessen produkálni. A szenátor idézte néhai Rimler Károly nagyváradi városépítő polgármester szavait, melyeket 109 éve, a megyeközpont elöljáróságának avatóján mondott: „Ez az új ház legyen (…) a polgári erények templomává. Mindenki jogos bizalommal lépjen e falak közé.” Szabó Ödön hangsúlyozta a négy évvel ezelőtti településvezetők erőfeszítéseit, illetve azt, hogy a „projekt” a változásoktól függetlenül tovább élt, majd a hallgatóság román tagjai számára az ő anyanyelvükön is kifejtette: a mi örömünk nem szabad senki bánata legyen, s bár szerintünk történelmi jóvátételről van szó, az csak egy fok a fejlődés létráján. Szót kért Zatykó István is, aki korábbi polgármesterként megköszönte a helyi lakosok bizalmát, kitartását, illetve a politikusok támogatását. A koccintások közben Molnár József – mint fogalmazott: nem ünneprontásként, csupán a lakosok politikusok felé megfogalmazott üzenetét tolmácsolva – elmondta, hogy legközelebb egy új kultúrház avatóját szeretnék megtartani. Az ünnepség a már említett lakodalmas házban folytatódott, ahol terített asztal várta a vendégeket.

Rencz Csaba