Sok bába közt elvész a termálvíz

Január 16-ra Claudiu Pop, Bihar megye prefektusa megbeszélést hívott össze az érintett intézmények képviselőivel a püspökfürdői termál tavacska megmentésére. Az egyik résztvevővel, Venczel Márton biológussal, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum munkatársával beszélgettünk a megbeszélés után.

– A szerdai megbeszélésen több megoldási javaslat is elhangzott a püspökfürdői termál tavacska megmentésére. Ezek közül melyik tűnik a legjobb megoldásnak?

– A tó fő forrásának a kitisztításával biztosítani kell a termálvíz utánpótlást, és ha a fő forrás nem működik, akkor valamilyen módon vizet kell szivattyúzni a tóba. Emellett le kell szigetelni a különböző tófenéki repedéseket, hogy azokon ne folyjon le a tóba pumpált víz. Az Országos Ásványkincs Hatóságnak (ANRM) is van egy javaslata: szerintük teljesen le kell izolálni a tó fenekét, és utána újra oda kellene telepíteni a növényzetet, de ez egy teljesen mesterséges megoldás lenne. A mi javaslatunk kevésbé rombolná a környezetet, mert egy kisebb mértékű beavatkozást feltételez, de ehhez is szükséges a Román Akadémiának az engedélye.

– De mint az a gyűlésen elhangzott, az akadémia már több mint egy éve nem válaszolt az önök jelzésére. Ez hogy lehet?

– Szerintem az akadémia azért nem küldött hivatalos választ, mert nem talált megfelelő megoldást, de elvileg támogatja ezeket a javaslatokat, illetve a fajoknak a megmentését. Arra például engedélyt adott, hogy akváriumban példányokat tartsunk, hogy ha véletlenül minden kipusztul, akkor tudjuk azokat megmenteni.

– A tavaly nyáron a prefektúra által felállított szakbizottság arra a következtetésre jutott, hogy a tó apadást nem a környékbeli kutak vízfogyasztása okozza. Ön szerint valóban így van ez?

– A fogyasztás és a természetes víznyomás között mindenképpen van összefüggés. Félixfürdőn tavaly ősszel adták át a Hotel President akvaparkját, és akkor két nap alatt teljesen kiszáradt a tó. Ezért azt gondoljuk, hogy a kettő között összefüggés van, mert belépett a rendszerbe egy új, nagy fogyasztó, ami a tó kiszáradását okozta. Persze az is igaz, hogy a hosszú távú szárazság és a környezeti módosulások, például Királyerdő Hegységben zajló fakitermelés is befolyásolhatják a vízhozamot. Ez kimutatható, mert az évtizedek alatt látszott, hogy a természetes vízhozam csökkent.

– Ha visszatelepítenék az erdőket, akkor visszafordulna a folyamat?

– Ennek száz, kétszáz év után látszana az eredménye.

– A megbeszélésen a múzeum részéről elhangzott, hogy Szentmárton körzetében legalább százzal több kút van, mint amennyit a prefektúra által felállított bizottság vizsgált a tavaly nyáron. Honnan származik ez az információ?

– Ez egy elméleti felvetés. Senki nem tudja pontosan, hány kút van, de jóval több lehet, mint amennyit vizsgáltak. Ugyanakkor van megfelelő technikai és jogi eszköz arra, hogy ezt pontosan feltárják, de ennek érdekében a megfelelő hatóság kellene lépéseket tegyen. A múzeum, mint a természetvédelmi terület kezelője ilyen jellegű lépéseket nem tehet.

– Tulajdonképpen ki felel a püspökfürdői tóért?

– A Körösvidéki Múzeum a védett terület kezelője, de ez elsősorban védelmet jelent, vagyis mi az élőhelyért, illetve a fajok védelméért felelünk. De az a sajátos eset áll fenn, hogy az élőhelyet a felszín alatti termálvíz biztosítja, amiért viszont nem mi, hanem az Országos Ásványkincs Hatóság (ANRM) felel. Emellett a szentmártoni önkormányzat közvetlenül felel a közigazgatási területén lévő védett területekért, köztük a védett fajokért is. Az önkormányzatnak is meg kell hoznia azokat az intézkedéseket, amelyek ezeknek a fajoknak és a védett területnek is a fennmaradását biztosítják. Egy helyi tanács például a településfejlesztéskor el tudja dönteni azt, hogy hosszú távon hány építési engedélyt ad ki, hány hotel, panzió épüljön, hol, miképpen fejlessze az út- és csatornahálózatot, stb.

– A múzeumnak ebben a kérdésben milyen jogi eszközök állnak a rendelkezésére?

– Mi csak annyit tehetünk, hogy a megfelelő hatóságoknak jelezzük, ha valamilyen probléma van, és javaslatokat nyújtunk be. Például egy kútfúrásra a Vízügyi Igazgatóság ad ki engedélyt. Sokan visszaéltek ezekkel az engedélyekkel, mélyebbre fúrták a kutakat, így egy idő után termálvízhez jutottak, és most utólag próbálnak engedélyt kicsikarni ezekre a kutakra.

– Mennyire reális az a felvetés, hogy szigorúan ellenőrizzék a termálvíz fogyasztást, és szükség esetén akár le is állítsák azt?

– Hosszú távon többek között ez lesz az egyik megoldás. Enélkül a lépés nélkül folyamatosan veszélyben lesz a tó.

Pap István