A püspökfürdői ökológiai katasztrófa rövid története

Kiszáradt a termálvizek által táplált püspökfürdői tavacska, mely a hévízi tündérrózsa, és más, Európában természetes körülmények között csak itt élő, védett állat és növényfajok élettere volt.

Európában természetes körülmények között csak a püspökfürdői meleg vizű tavacskában élt a hévízi tündérrózsa, melynek legközelebbi rokona a Nílus deltájában található meg. A szakemberek remélik, hogy a növény magvai az iszapban túlélik a telet, így mesterséges körülmények között tavasszal talán újra szaporítható lesz a tündérrózsa. A múzeum szakemberei úgy vélik, az ökológiai csapás oka a mértéktelen termálvízfogyasztás, csakhogy a kitermelői engedélyek felfüggesztéséhez a Román Tudományos Akadémia szakvéleménye szükséges.

Kitermeléstörténet

A rendelkezésre álló történeti források szerint a várad-környéki hőforrások már a római korból ismertek voltak. Egy 1861-ben kiadott, bizonyos Mayer által írt monográfia szerint Püspökfürdő területén a 19. században tizenkilenc természetes hőforrás volt. Először Zsigmondy Vilmos végzett mélyfúrást a környéken, és 1876-ban mindössze 47. méter mélység elérése után 49 Celsius fokos termálvíz tört a felszínre. 1965-ig ez ez egyetlen kút látta el termálvízzel az egész Félixfürdőt. A múlt század hetvenes éveitől kezdve további kutakat fúrtak. Ugyancsak a hetvenes években Rontó faluban is végeztek egy fúrást a környék legalacsonyabban fekvő pontján. Bebizonyosodott, hogy ennek üzemeltetése esetén a többi termálkút hozama erősen lecsökken, tehát közvetlen kapcsolat van köztük. A kommunista rendszerben azt gondolta mindenki, hogy a termálvíz forrás kiapadhatatlan, ezért a gyógyászati és üdülési célokra való kiaknázás mellett elkezdődött a termálvíz ipari és más jellegű hasznosítása is. Mivel azonban megállapítást nyert, hogy az üzemelő termálkutak hozamai egymással kölcsönhatásban vannak, ezért a Geológiai Felügyelőség minden kútnál megállapította a kitermelhető termálvíz-kvótákat. Az évente végzett tesztvizsgálatokból már akkoriban kitűnt, hogy a kutak hozamai lassú csökkenést mutatnak, melynek mértéke azonban még nem veszélyeztette a fürdők biztonságos üzemeltetését. Környezetvédelmi szempontból jelentős lépés volt, amikor a püspökfürdői tavacskát a 70-es években a hatóságok a Körösvidéki Múzeum gondnoksága alá helyezték.

Rendszerváltás

A rendszerváltás a püspökfürdői természetvédelmi terület esetében nem pozitív, hanem rendkívül negatív változásokat hozott, annak ellenére, hogy a tavacska 2000-től környezetvédelmi rezervátum része lett, 2007-től pedig az Európai Unió speciális környezetvédelmi jogrendszerének védelme alá került. A tavacska sötét jövőjét némileg már előrevetítette a két üdülőtelep létesítése, de a végső csapást az utóbbi húsz évben a környéken gombamód elszaporodó villák, panziók, hotelek mérték rá, amelyek mindenfajta kontroll nélkül kezdték el kiszivattyúzni a talajból a termálvizet, ráadásul az Országos Ásványkincshatóság is tucatjával adta meg a nagy hoteleknek a termálvíz kiaknázási engedélyeket.

Végjáték

A veszélyt először 2011-ben jelezte a Körösvidéki Múzeum, értesítve a hatóságokat arról, hogy a víz szintje és hőmérséklete drasztikusan csökkent. Akkor még sikerült valamit tenni a tavacskáért azáltal, hogy egy másik furatból termálvizet szivattyúztak bele. A szakemberek már akkor azt mondták, hogy az apadás oka a túlzott mértékű termálvízfogyasztás. Múlt év nyarára a tavacska vízszintje olyan látványosan csökkent, hogy Claudiu Pop Bihar megye prefektusa kénytelen volt vizsgálatot elrendelni az üdülőtelepek környékén azzal a céllal, hogy beazonosítsák a termálvíztolvajokat. A vizsgálat azonban gyakorlatilag semmilyen eredménnyel nem járt, hiszen a 161 megvizsgált helyszín közül kevesebb mint tíz helyen találtak nem engedélyezett kutat, míg tizenöt villatulajdonost azóta sem sikerült elérni. Sőt, a vizsgálóbizottság egyik tagja, Radu Miron szerint nagy valószínűséggel nem is az emberi fogyasztás, hanem az évtizedek óta tartó szárazság vezetett a tavacska apadásához. Múlt év decemberének elején aztán a fűtési szezon elkezdődésével, ennek nyomán pedig a jelentősen megnövekedett termálvízfogyasztás miatt olyannyira lecsökkent a vízszint, hogy 8-án befagyott a tócsává zsugorodott tavacska alja, elpusztítva a tavirózsa magokat, és végveszélybe sodorva az ottani élővilágot. Az állami intézmények, ahogy az már lenni szokott Romániában amikor valami rosszul üt ki, egymásra mutogatnak: a prefektúra a területet kezelő Körösvidéki Múzeumot hibáztatja, amiért nem lépett közbe időben és hatékonyan, a múzeum pedig a hatóságokat okolja, amelyek semmilyen értékelhető gyakorlati intézkedést nem hoztak azok után sem, hogy a múzeum értesítette őket az illegális termálvízfogyasztásról. A Körösvidéki Múzeum biológusai akváriumokba mentették a tóban élő védett hal és csigafajták néhány példányát. Mivel ezeket az állatokat mesterséges körülmények között eddig még nem sikerült szaporítani, a tóba vizet pumpálnak, hogy megpróbálják megmenteni az ott rekedt példányokat.

Pap István