Visky András a létszakmában érdekelt

Visky András író, költő, drámaíró, dramaturg volt a Várad folyóirat Törzsasztal-sorozatának legutóbbi vendége.

Az író-olvasó találkozóra szeptember 28-án pénteken került sor a váradi Ady Endre Líceum könyvtárában, ahol szokás szerint Kőrössi P. József faggatta a vendéget. A beszélgetés elején Visky Andrásnak az apjához fűződő emlékeit idézték fel, aki a kommunista diktatúra idején évekig volt börtönben, és akit Visky András úgy jellemzett, hogy „boldog vesztes fajta volt”, aki „a szentség kiáradásának kérdését nem morális szempontból fogta fel.” Visky András beszámolt arról, hogyan zajlott le első találkozása édesapjával, aki több évi börtönbüntetés letöltése után végre hazatérhetett családjához. Visky András a diktatúra kihatásairól beszélve kiemelte, hogy a mi társadalmaink azért hordoznak közelmúltbeli terheket, mert azt hisszük, hogy semmi bűnünk nem volt benne, majd felhívta a figyelmet arra, hogy „a kommunista korhoz nem szabad úgy viszonyulnunk, hogy ellenállók, hősök voltunk, mert csak túléltük, és ez csak kis részben a mi érdemünk. Megmaradásunk a jóakaratnak köszönhető; hogy nem váltunk mások elárulóivá, ezt tekintsük megajándékozottságnak.”

Színház, mint létdráma

A továbbiakban magáról szólva Visky András elmondta: „én egy transzilván figura vagyok. Sehol nem vagyok otthon, de leginkább Erdélyben vagyok otthon” - fogalmazott az író, elárulva a továbbiakban azt, hogy sokan poszttranszilván írónak tekintik őt. Ezt követően pedig hozzáfűzte: „a szabadság nem a házat, hanem a világot jelenti számomra, a kontroll hiányát.” A beszélgetés ezt követően javarészt Visky András drámaírói munkásságáról folyt. A szerző elárulta, hogy drámát megrendelésre ír, és az egyik legfontosabb írásra ösztönző tényező számára a határidő. A szórakoztató színház nem érdekel” - fejtette ki a továbbiakban Visky András, hozzáfűzve, hogy „a heppiend mint megoldás esztétikailag irreleváns.” Visky András kifejtette, hogy ő is, mint minden író a maga anyagából dolgozik, vagyis arról ír, amit tud, és amikor arról őt egy-egy drámájának valóságalapjáról kérdezik, azt szokta válaszolni: „ez egy realitáson alapuló történet, csak azt nem tudom pontosan, hogy a realitás min alapszik.” Visky András kiemelte, hogy létdrámámákat ír, a színházban a veszélyzónákat keresi, ezeket igyekszik megjeleníteni darabjaiban. Visky András beszélt egyesült államokbeli tapasztalatairól, illetve Tompa Gáborral közös, immár huszonöt éve tartó munkakapcsolatáról is. Kifejtette továbbá, hogy a színházban, ha jól csinálják, a színészek felajánlják a saját életüket az embereknek, majd leszögezte, hogy a színházat nem lehet teológiai műveltség nélkül sem művelni, sem megérteni. Elárulta továbbá, hogy azt a színházat tartja sokra, mely képes lebontani saját bálványait.

Pap István