Surányi: Kódolva volt a visszaesés

Nagyvárad- Szerdán este a Kós Károly Akadémia Alapítvány és az Erdélyi Riport hetilap meghívására Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke tartott előadást az egyik nagyváradi hotelben.

A válság gazdasági és politikai hátteréről tartott előadást Surányi György volt jegybankelnök Nagyváradon, a Continental Szálloda földszinti termében. Szerinte a közgazdászok és a politikusok sem lehetnek büszkék az elmúlt években elért eredményeikre, hiszen a krízis hat éve, vagyis több ideje tart, mint az 1929-ben kezdődött nagy válság hossza, és a veszteség sem sokkal marad el ettől. Egy területen azonban kivétel tapasztalható: úgy tűnik, az érintettek nem követik el ugyanazokat a hibákat, ezért kevésbé drámai a visszaesés és a munkanélküliség. Sok mindent viszont még ma sem tudunk, és a hatékony végső kereslet definiálására sokan próbálnak megoldást találni, de eddig igazán jó válasz nem született. A hatékony keresletet két eszközzel, a laza fiskális és monetáris politikával próbálták megteremteni, de ez egyensúlytalansághoz vezetett globális szinten. Azt hitték, a külső egyensúly nem számít, csak rövid távon gondolkodtak, és ugyanakkor hitelexpanzió indult, alacsony reálkeresetek mellett, ami oda vezetett, hogy a túlkeresleti buborék szükségképpen ki kellett pukkanjon. Európa inkább szenvedő alanya az észak-atlanti régióból indult válságnak, amihez mi magunk is hozzájárultunk és ugyanaz a folyamat játszódott le, mint az Egyesült Államokban. Nőtt az államadósságok aránya a GDP-ben, és a monetáris unió mellé laza pénzügypolitika társult, különösen a felzárkózó országokban. A szakember hangsúlyozta: nem az a legnagyobb probléma, hogy a „gyógyulás” érdekében le kell mondani a szuveranitásról, hanem az, ha nem jön létre a politikai és a fiskális unió, mert enélkül a béna kacsa effektus lép fel és még nagyobb lesz a baj.

A régió gazdasága

A volt jegybankelnök arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet: egyszerre kellene a költségvetéseket kiigazítani, apasztani az adósságszintet, az üzleti és a bankszféra, illetve a lakosság adósságait csökkenteni, ha azonban ezt mindenki párhuzamosan megcsinálja, akkor ez a legbiztosabban oda vezető út, hogy a világgazdaság egy lefelé ívelő spirálba kerüljön, hiszen az adósság mindig másvalakinek a megtakarítását jelenti. Ezért a folyamatot ésszel kell koordonálni és nem párhuzamosan kell végrehajtani.

Surányi György megítélésében a régió gazdasága a kétezres évek elejéig sikertörténetnek bizonyult, a válságban azonban a felzárkózási modell nagy megrázkódtatáson megy keresztül, mivel a volt szocialista országok kis- és nyitott gazdaságúak, csak export- és beruházás vezéreltek, illetve beáramló külföldi tőkével tudnak előrehaladni. Magyarország helyzete talán a legkritikusabb: 2001 után 2009-2010-et kivéve olyan pályán haladt, melyben kódolva volt a visszaesés. 2006-ban erőteljes kiigazítás kezdődött, de ez nem hozott eredményt, amiatt, hogy elveszett a politikai hitel. Devizában történő eladósodottság következett be ezután és a külső egyensúlyi mérleg sem javult. 2010-ben újabb fordulat volt, a kormány által alkalmazott rögtönzéses és unortodox gazdaságpolitika azonban erőteljesen megkérdőjelezte a fogyasztói és befektetői bizalmat.

Ciucur Losonczi Antonius