Közönségtalálkozó Osváth Richárddal

Osváth Richárd paralimpiai bronzérmes vívó látogatott el Nagyváradra a Partiumi Magyar Művelődési Céh meghívására október 20-án.

A szatmárnémeti születésű Osváth Richárd londoni élményeiről, karrierjéről, balesetéről és a mozgássérült sportolók technikájáról beszélt a Partiumi Keresztény Egyetemen megszervezett közönségtalálkozón. A közvetlen hangvételű beszélgetés alkalmával Györbíró András kérdezte a sportolót. Richárd egy iskolai toborzás alkalmával, 1994-ben találkozott először a vívással, ami mára már életcéljává vált. Balesete pillanatáig folyamatosan vívott, ifi-válogatott tag volt. Egy focimeccs közben szerzett térdsérülése miatt többször megműtötték, majd 2008-ban ráesett sérült térdére, amely elfertőződött. Térde merevvé vált, nem tudott többé vívni. Az esésig edzőként vagy tanárként szeretett volna dolgozni, de ezt a gondolatot végül elvetette. Egy évig fodrászként dolgozott, majd 2011-ben merült fel az a gondolat, hogy Richárdnak a kerekesszékes vívással kellene próbálkoznia, ezzel a lehetőséggel viszont csak Magyarországon élhetett. „Akkor még nem voltam tisztában azzal, hogy bele tartozom-e valamelyik kategóriába, de a számtalan orvosi vizsgálatot követően A kategóriás kerekesszékes vívó lehettem. A kerekesszékes vívásban két kategória van: az A és B. Az A-ba tartoznak mozgásszervi betegségben szenvedők vagy az amputáltak a B-be pedig a gerincsérültek”- részletezte Richárd.

Kerekesszékes vívás

A beszélgetés alkalmával a jelenlevők egy videó felvételen láthatták hogyan is zajlik egy kerekesszékes vívás, valamint fotókon nézhették meg a londoni paralimpiai eseményeket és technikai kérdésekre is választ kaphattak. Richárd elmondta, hogy a kerekesszékes vívásban a rögzített székekben ülve nem lehet csak elhajolni, így viszont sokkal kidolgozottabb a kézmunka. A londoni paralimpián a médiafigyelem szinte ugyanolyan erős volt, mint az olimpia alkalmával. Ennek köszönhetően többen megismerték a paralimpiai sportágakat és többen követték az eseményeket is. Sikerének rengeteg ember örült, olyanok is akikre nem is gondolt.

Rió, 2016

A balesetét és annak a gondolatát, hogy nem vívhat, eleinte nehezen dolgozta fel, de edzői és szerettei biztatásának, a fiatal sportoló optimizmusának, és a kemény munkának köszönhetően sikerült legyőznie az akadályokat és több éves kihagyás után teljesült legnagyobb álma, újra vívhatott. „Mikor az első kerekesszékes vívóversenyre elmentem, meglepődtem, hogy milyen boldog emberek közé kerültem. Végül is mi is ugyanolyan sportolók vagyunk, mint a többiek, csak van egy testi hibánk. A társadalom még kicsit furcsán nézi ezt”- tette hozzá. Jövőbeni tervekről csak annyit mondott el, hogy balesete óta nem tervez nagyon előre, de Rióba a 2016-os nyári olimpiára mindenképp szeretne eljutni. Richárd végezetül elmondta, hogy ép sportolóként talán nem nyert volna soha olimpiai bronzérmet: „A baleset nem volt véletlen, hiszen most boldogabb vagyok.” A beszélgetést követően a jelenlevők feltehették kérdéseiket, majd megnézhették Richárd bronzérmét is, amelyet a sportoló magával hozott. Osváth Richárd egy négy évre megelőlegezett meghívással távozott, reméljük Rióból egy fényesebb érmet hoz el a nagyváradi közönségtalálkozóra.

Nagy Noémi