Kegyeleti hely és adatőrző

Nagyvárad- Szerda délelőtt a Rulikowski köztemető főbejáratánál szabadtéri kiállítás nyílt azoknak a régi síremlékeknek egy részéről, melyeket Kordics Imre helytörténész leltározott fel, fényképezett le.

Körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdődött el Kordics Imre helytörténésznek köszönhetően az az igényes, a síremlékek felleltározásán és lefényképezésén kívül leletmentést is feltételező munka, melynek egyik látható eredménye az október 31-én megnyílt és péntek estig megtekinthető kiállítás. A huszonhárom fénykép a Rulikowski temető legrégebbi, illetve legjellegzetesebb síremlékeit örökíti meg, az alkotásokat pedig egy-egy magyar és román nyelvű, a szerző gondolatait tartalmazó felirattal egészítettek ki, melyek a történelmi városrész és a történelmi temetőrész közötti kapcsolatra hívják fel a figyelmet.

A vernisszázson az érdeklődőket a helyi RMDSZ-frakció, illetve a Pro Liberta Partium Egyesület nevében Pásztor Sándor önkormányzati képviselő köszöntötte. Úgy vélte: a tárlattal Várad is csatlakozott a nagyobb nyugati városokhoz, ahol hagyománynak számít, hogy november 1-je környékén a világítással úgymond kompatibilis rendezvényeket szerveznek. Felidézte, hogy annak idején a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány kérte fel Kordics Imrét a síremlékek felleltározására, később azonban a finanszírozást megszüntette, viszont a munka így is folytatódhatott a Pro Liberta Partium Egyesületnek betudhatóan, melynek rajta kívül Sárközi Zoltán és Delorean Gyula RMDSZ-es tanácsosok a tagjai. Hozzátette: a terveik közt szerepel egy monográfia megjelentetése, mely tartalmazni fogja a most kiállított képeket is.

Sírkőszobrászat

A síremlékek felkutatására vonatkozó kezdeményezést a tárlatnyitón jelenlevő Liviu Andrica, a Közterület-fenntartó Zrt. (ADP) vezérigazgatója is üdvözölte, megítélésében a lakosság szempontjából hasznos a helytörténeti emlékek megismerése. Kordics Imre szerint azért fontosak az ilyen jellegű események, mert az emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a temető nem csupán kegyeleti hely, hanem az épített és kulturális örökség része, a történelmükre és a művészetünkre vonatkozó adatoknak az őrzője is. A helytörténész néhány érdekességre is felhívta a figyelmet, például a temetőben lévő legrégebbi, 1786-ból származó örmény síremlékre, valamint egy 1862-ből eredő obeliszkre. Megjegyezte: azt tapasztalta, hogy a sírkőszobrászat szegényes, a legkiemelkedőbb ezek közül talán Az anya fájdalma, melynek keletkezési éve 1920. Ezután Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke arról beszélt, hogy a PBMET-tag Kordics Imre a kétezres években felmérte a várad-olaszi temetőt is, az erről megjelent könyv pedig azért különösen értékes, hiszen ezt a sírkertet felszámolták.

Ciucur Losonczi Antonius