Tanévzáró hálaadó szentmise

Nagyvárad- Nem az a bizonyos kávétermék, hanem a hit és az imádságos lelkület a legtöbb, ami adható- utalt prédikációjában egy kilencvenes évekbeli reklám szlogenjére Szabó Ervin spirituális atya.

Csütörtök délelőtt a Székesegyházban tartották a váradi Szent László Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont tanévzáró ünnepségét az V-VII., illetve IX-XI. osztályos diákok számára. Bevezetőjében Szabó Ervin atya, az iskola spirituális igazgatója arra hívta fel a figyelmet: valami véget ért, elérkeztek a tanév befejező, utolsó szentmiséjéhez, amikor kötelességük hálát adni Istennek az örömökért, de bánatokért is, mindazért a tudásért, amit az elmúlt hónapokban magukba szívhattak. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezniük a pedagógusaikról, nevelőikről sem, akik figyelemmel és szeretettel kísérték útjukon.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Ezt követően a prédikáció interaktívan zajlott, hiszen Szabó Ervin a padsorok közt járkálva kérdezgette a diákokat. Arra keresett válaszokat: nagyon várták-e már a vakációt, illetve mit terveznek a nyárra? Azt tanácsolta nekik: mivel Jézus nem megy szabadságra, ne feledkezzenek meg arról, hogy vasárnaponként szentmisére járjanak, a templom ajtaja ugyanis mindig nyitva áll előttük. Hozzátette: hasonlóan fontos, hogy a reggeli és az esti imák se maradjanak ki az életükből, vigyázzanak arra, hogy mindig jusson idő ezekre. Móra Ferencet idézve- „nem vagyok csillag, csak rőzsetűz, de az, míg ég, meleget tud adni az egyes embereknek”- hangsúlyozta: lehet, hogy nem mindenki hollywoodi sztár, vagy osztályelső, de ott van benne a fény és világosság, mellyel beragyogja a körülötte levő világot. A tisztelendő ezután Vörösmarty Mihály 1847-ben íródott Jóslat című költemények soraival („Kezdjünk egy újabb életet./ Legyen minden magyar utód/ Különb ember, mint apja volt.”) érzékelte azt, mennyire lényeges, hogy a gyermekek fejlődjenek. Mielőtt szép szünidőt és jó pihenést kívánt volna nekik, egy személyes élményét is megosztotta velük, kiemelve azt, hogy a pihenés része a munkának.

Három tartóoszlop

A szentáldozás, illetve áldásosztás után Zalder Éva igazgatónő egészítette ki az elhangzottakat néhány olyan gondolattal, melyet általában minden tanévnyitó és -záró ünnepségen elmond, de véleménye szerint ezeket mindig el kell ismételni, mert a Szent László iskola múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatosak. Arra emlékeztette hallgatóságát: a tanintézmény 21 évvel ezelőtt indult, 50 diákkal, napjainkban azonban szerencsére sokkal többen vannak, és olyan közösséget alkotnak, melynek tagjai megállják helyüket minden helyzetben és körülmény közt. Tavaly a gazdasági szakosztályok is csatlakoztak ahhoz a sajátos munkához, aminek három tartóoszlopa van, a gyermek és család, a tantestület és munkaközösség, valamint az egyház és a templom, melyek biztosítékot jelentenek arra nézve, hogy a fiatalok anyanyelven tanulhatnak és megőrizhetik a hitüket.

A felszólalás után az osztályfőnökök kiosztották az okleveleket és a könyvjutalmakat azoknak a tanítványaiknak, akik az 1-3. helyen végeztek, vagy dicséretet érdemeltek.

Ciucur Losonczi Antonius