Operaházaink jelene

A nemzeti operák első alkalommal megtartott találkozója mindenik napján valódi operai csemegével lehettünk gazdagabbak. Csak ezekre a csemegékre oda is kellett figyelni.

Az eseménysort nyitó napon a Kolozsvári Nemzeti Opera a tradícióra figyelve, a Giuseppe Verdi Aidáját adta elő, melyben több figyelemre méltó bemutatkozás is volt: Sorina Silvia Munteanu szoprán, valamint a nem mindennapi hangú Sándor Árpád basszus (debüt).

Az előadást a rendkívül jó diszpozícióban levő Petre Sbârcea vezényelte. A koreográfiát Taub Darvas Gabriella állította be, jó pár évtizeddel ezelőtt.

Ennek az előadásnak a szünetében mutatták be Octavian Lazăr Cosma által írt „Opera Română din Cluj: 1919-1999”-című könyv második kötetét, amely az 1959-1999 évadokat foglalja magába. A kötet nagy érdeme, minden operai eseményt magába foglal, ami megérdemli azt, hogy emlékezzünk azokra az évekre. A 2012-ben kiadott, 790 oldalas könyv a Charmides kiadó gondozásában jelent meg.

A Tosca című film, melynek címszerepét Angela Gheorghiu játszotta partnerei Jonas Kaufmann (Mario Cavaradossi festő, tenor) és Bryn Terfel (Scarpia, a rendőrség főnöke, bariton), karmester Antonio Pappano marandó élményt, tudtak nyújtani a filmben is.

A Temesvári Nemzeti Opera, tájainkon igen ritkán játszott operát mutatott be, Francesco Cilea Adriana Lecouvreur című alkotását.

Francesco Cilea (1866. július 26. -, 1950. november 20.) Adriana Lecouvreur – címmel megjelent operája az egyetlen olyan műve, melyet ma is játszanak. A három felvonásos operának a színház a színházban nehéz tételével kellett megküzdenie, igen sikeresen. A rendezés, díszlet és kosztüm-tervezés egy személy, Mario de Carlo nevéhez fűződik. A tükrökben való tükröződést az első felvonástól kezdve lassan, de biztosan visszaépítve, fejlődött az előadás, ami csak javára vált az előadóknak, és közönségnek is. A főszerepet a Kolozsvári Nemzeti Operaház szopránja Carmen Gurban játszotta. Corneliu Murgu bevallotta, Carmen Gurban nélkül az operát nem tudták volna bemutatni. Ez a mondat azért is értékes, mert sajnos rámutat arra a helyzetre, mely a hazai operaházak jelenlegi állapotát tükrözi.

Erről a helyzetről az a sajtótájékoztatóval összekötött beszélgetés tanúskodik, melyen a résztvevő igazgatók: (Kolozsvár: Rareş Trifan és Szép Gyula. Bukarest: Cătălin Ionescu Arbore, Temesvár: Corneliu Murgu) elmondták mindazon fájdalmaikat, melyeken a felsőbb vezetés nem igen akar, de állítólag nem is tud kellő pénzhiány miatt, változtatni. Ugyanakkor a törvények sem opera barátiak. Ennek következtében, aki csak teheti az rögtön külföldre, szerződik, ahol jobb anyagi juttatásban részesül. A beszélgetésre bekukkantó Ion Caramitru színész, rendező, politikus külföldi példákat sorjázott, ahol az ilyen jellegű megnyilvánulásokat tudják kezelni.

Szép Gyula elmondta, mivel a különböző tárakkal zenekar, énekkar-vezetőivel közös nevezőre jutottak, meg tudták beszélni mindazon kérdéseket, melyek a közös munkát, zavarhatták volna. Ugyanakkor kiemelte azt az együttműködést, melyet az intézmény kiépített a kolozsvári magyar tannyelvű iskolákkal és azok növedékeivel.

Ettől függetlenül a komoly bajok léteznek.

A továbbiakban idézném annak a beszélgetésnek a szövegét, amit a Jászvásári Nemzeti Opera igazgatónőjével, Beatrice Rancea- val készítettem, a „Bál” című előadásuk után, melynek főszerepét táncolta.

- Mit jelent az, hogy egy operaháznak lehetősége van külföldi művészt szerződtetni egy produkció, megrendezésére? A Bál című előadás táncjáték, melynek rendezője és koreográfusa Bozsik Yvette (Budapest).

Egy csodálatos lehetőség, amivel élni kell, annak érdekében, hogy a szakmának egy kiemelkedő egyénisége, nemzetközi hírnévvel a háta mögött, rendezzen hazai operaházakban. Nekünk is érdekünk a nemzetközi színvonal minél jobb ismertsége. Mert a zene, az opera, vagy balett előadás nyelve nemzetközi. Ezeket a kapcsolatokat ápolni kell. Már csak annak érdekében is, mert a kifejezések árnyaltsága a nézők számára is fontos. Újat kaphatnak.

A Jászvásári Nemzeti Opera ezen a fesztiválon megkapta azt a lehetőséget, hogy két előadást is bemutathatott. A Bozsik Yvette rendezte és koreografálta Bál balettet, valamint Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni című operáját, melynek rendezője én vagyok. Mindkettő a Jászvásári Opera produkciója.

Nagy gondom az a harc, amit annak érekében kell kifejtenem, hogy az illetékesek megértsék, pénz nélkül nincs művészet. A tehetséget ápolni kell. Első alkalommal fogunk bemutatni barokk operát Jászvásáron, melynek rendezője Andrei Şerban, aki a párizsi operában rendezte meg a bemutatásra kerülő darabot.

Magam, mint igazgató, szívesen működnék a világ legjobb rendezőivel, koreográfusaival, jelmeztervezőivel, zenészeivel, de pénz nélkül nem lehet elérni semmit.

Pillanatnyilag ez a helyzet a musical- színházak, operaházak tájain.

Csomafáy Ferenc