Történelmi előadás: Magnus, aki Géza is

Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében Koszta László Phd, a Szegedi Tudományegyetem Történelmi Intézetének tanszékvezető egyetemi docense tartott előadást a nagyváradi Ady Endre Középiskola dísztermében.

A megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, majd Koszta László, a történelemtudomány doktora tartott vetített képes előadást, Szent Királyok és pogány lázadok a 11. századi Magyarországon címmel. Hangsúlyozta: a 11. század forrásanyagokban szegény és a fennmaradt oklevelekben, dokumentumokban a személyes tartalmak elvesznek. Két olyan uralkodó volt, akiknek a személyiségét jól lehet rekonstruálni, Szent István és Szent László, róluk azonban nem szeretne beszélni, mivel megmaradtak az emlékezetünkben és az életrajzuk is viszonylag ismert. Ehelyett inkább a század második felében trónra lépett Salamon és I. Géza királyokról értekezett, akikről a Képes Krónika is terjedelmesen írt, a 86-137. fejezetek közvetve vagy közvetlenül róluk szólnak. A történész főleg Géza életpályáját ismertette, tekintettel arra, hogy sok szállal kötödött Biharhoz. Arra hívta fel a figyelmet: egy 1075-ben alapított bencés okiratában az uralkodó azt a titulust használta, hogy Magnus, aki Géza is, korábban a magyarok hercege, azután pedig Isten kegyelméből felszentelt király, Béla király fia. Érdekességképpen megjegyezte: ő az egyetlen magyar uralkodó, aki címzésében megemlíti, kinek a fia, és Szent Istvánon kívül egyedül róla maradt meg korabeli portré, a Szent Korona alsó részén látható egy zománcképen. Az Árpádok Vazul-ágához tartozott és ez sok értelemben meghatározta életét. Mint ismert, a fellázadt, majd megvakított Vazul három fia számüzetésbe vonult, Levente és András később Kijevbe került, Béla pedig Lengyelországban, vélhetően Krakkóban maradt. Kitünt bátorságával és feleségül vette a lengyel fejedelem egyik lányát, aki életet adott Gézának, 1040 körül. A gyermek neveltetését édesanyja irányította, a kis Géza pedig ezért lengyelül is megtanult, aminek köszönhetően a szláv népekkel is tudott kommunikálni. Magyarországon ugyan szokatlan volt akkoriban a két név, Lengyelországban viszont nem. Magnus egy szentnek a neve, a kereszténységre utal tehát, a Géza nevet pedig azért kapta a gyermek, mert ezzel édesapja jelezni akarta: bár kötödnek az Árpádokhoz, azért a pogány hagyományokról sem feledkeztek meg (Géza fejedelem). Közben András és Levente visszatért Magyarországra: Levente lemondott a trónról, András pedig kiszorította a hatalomból Orseolo Pétert, de problémái akadtak, mivel a Német Birodalom utóbbit támogatta, ezért hazahívta a hős katonaként ismert Bélát, így ennek fia, Géza is 1048-ban visszatért Magyarországra.

Hatalommegosztás

Megegyeztek a hatalommegosztásban, vagyis abban, hogy András irányítja az ország kétharmadát, Béla pedig megkapja a létrehozott nyitrai és bihari hercegségeket. Ugyanakkor abban is megállapodtak: ha András meghal, Béla követi a trónon. Amikor azonban megszületett András első fia, Salamon, fel akarta rúgni az egyezséget, és 1057 környékén jelképesen megkoronázta Salamont, amivel nyilvánvalóvá vált, hogy Géza leszorul majd a trónról. 1060-ban azonban András meghalt, Salamonnak pedig Németországba kellett menekülnie, I. Bélát pedig Székesfehérváron királlyá koronázták, aki fiát is bevonta a kormányzásba. IV. Henrik német császár viszont Salamont támogatta, megtámadta Magyarországot és megfosztotta Bélát a tróntól. Géza és testvére, a későbbi Szent László Lengyelországba menekült, ahonnan néhány hónap múlva visszatértek, és 1063/64 telén kiszorították a németeket, így Salamont is. Géza azonban valamilyen ok miatt megtorpant, kikérte a püspökök tanácsát, lemondott a hatalomról és úgy döntött, hogy ő és testvére megelégszenek a hercegségekkel is. Valószínűleg lelkiismeretfurdalást érzett és átadta a hatalmat Salamonnak. 1064-ben ismét létrehozták a hercegségeket, húsvétkor pedig a pécsi székesegyházban újra megkoronázták Salamont. Érdekes módon a szertartást nem egy főpap, hanem Géza végezte, aki később is amolyan „papkirálynak” tekintette magát. A modern szóval élve koalíciós kormányzás egy darabig eredményesnek bizonyult, valójában azonban nem Salamon kormányzott, hanem anyja, Anasztázia kijevi hercegnő, illetve felesége, Judit, aki IV. Henriknek volt a testvére.

Nyikorgó koalíció

Jelentősebb változás 1068-ban következett be, amikor a besenyők betörtek Erdélybe, elfoglalták és felégették a bihari földvárat. A leverésükre ugyan együtt indultak a király és a két herceg, viszont látszott, hogy „nyikorog a koalíció”, mert Salamon át akarta venni a teljes hatalmat. 1071-ben aztán, amikor a magyarok elfoglalták Nándorfehérvárt, ez a konfliktus eszkalálodott, a király és a hercegek már az ostromnál összevesztek. 1073/74 telén fegyveres konfliktus tört ki köztük, a békekötési folyamat a püspökök közvetítésével november 11. és április 24., vagyis Szent Márton és Szent György napja között tartott. 1073 karácsonyán azonban a zsoldosok rávették Salamont, hogy támadja meg Gézát: útban Bihar felé, már a szekszárdi templomban vérrontást terveztek. 1074 februárjában a Hortobágyon leverték Géza csapatait, aki Nyitra felé menekült. Pest környékén találkozott Lászlóval, aki lengyel és cseh segélycsapatokat hozott magával, így márciusban a mogyoródi csatában legyőzték Salamont. Székesfehérváron Gézát királlyá koronázták, aki ezzel átvette a hatalmat. Önmegtartoztató, aszkéta életet élt, és nagy szerepet tulajdonított a püspököknek. Valószínűleg belső konfliktus gyötörte, amiért egy felszentelt királyt fosztott meg trónjától, ezért engesztelő áldozatként első fiának egy olyan szent nevét adta, akit Salamon tisztelt, és ugyanakkor a (Könyves) Kálmánt papnak nevelte. 1077 karácsonyát a szekszárdi bencés monostorban töltötte, édesapja sírjánál. A lemondását fontolgatta, majd a püspököknek bejelentette, hogy lemond a trónról, és megelégszik a hercegséggel.

GÉZA, A KVÁZI SZENT KIRÁLY

Koszta László előadása végén azt emelte ki, hogy I. Gézának ellentétes személyiség jegyei voltak: a családi hagyományok folytatójaként mindig trónra szeretett volna lépni, de amikor megadatott számára ezen lehetőség, kétszer is megtorpant. Ugyanakkor nagy formátumú uralkodó volt, de kevés ideje jutott tervei megvalósítására, melyeket később Szent László ültetett a gyakorlatba. Felismerte a korabeli Magyarország geopolitikai helyzetét, és fontos szerepet töltött be az életében az egyház. Akár szentté is avathatták volna, ha nem lett volna konfliktusa Salamonnal, így egyfajta „kvázi szent királyt” tisztelhetünk benne.

Ciucur Losonczi Antonius