Bort szenteltek a Bazilikában

Az idén első alkalommal szentelték meg szervezett formában egy közösség borait a nagyváradi Székesegyházban, azonban Chifiriuc András, a Vincellér Egyesület elnöke lapunknak elmondta, hogy hagyományt szeretnének teremteni ebből. Szent János apostol és evangélista ünnepén Mons. Fodor József általános helynök köszöntötte a délutáni szentmisén megjelent híveket, a Vincellér Egyesület és az Európai Borlovagrend Érmelléki Legátusának tagjait. Arra hívta fel a figyelmet: a szertartás kiváló lehetőség arra, hogy Szent János segítségét kérjék életünk mindennapjaihoz, munkájukhoz és fáradozásaikhoz, illetve az áldását nemes italaikra és boraikra, melyeket Isten jóságának köszönhetően kaptak. Arra emlékeztette a megjelenteket: az áprilisi búzaszenteléskor a katolikusok azért imádkoznak, hogy az Isten töltse meg csűreiket és pincéiket a búza és a bor javával. Mivel ez megtörtént, most Isten áldását kérik a boraikra, melyek fáradságos munka eredményeképpen kerülnek az asztalaikra, hogy vidámítsa szívüket.

Népi ital

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Prédikációjában a vikárius arról beszélt, hogy hányszor fordul elő a bor vagy a szőlőművelés a Szentírásban. Megtudtuk tőle, hogy az Ószövetségben 212 alkalommal esik szó a borról és általában a szőlő az a növény, melyről a Biblia a legtöbbször tesz említést. Már a vízözön előtt ismerték a bort, Noénak tulajdonítják a szőlőművelést: földműves volt, szőlőt ültetett, majd ivott is a borból. Később a zsidóság is élt a borfogyasztás lehetőségével, Palesztinában dús szőlőkertek voltak. A bor népi italnak számított, de ugyanúgy használták gyógyításra is, és a vallásos életben is jelen volt, különböző rituális gyakorlatoknál. Egészen a mohamedánizmus megjelenéséig, amikor azon a vidéken eltörölték, illetve megtiltották a szeszes italok fogyasztását, a bor a választott nép körében hozzátartozott a mindennapi élethez.Valószínűsíthető, hogy az alapvető táplálékok között tartották számon, a vörös bort a szőlő vérének is nevezték. Az Ószövetségben a talajművelésről is lehet olvasni, a bor az italáldozatok közt is szerepelt. De éltek olyan emberek is, a nazírok, akik az önmegtagadás eszközével éltek és nem fogyasztottak bort, mert részegítő italnak tartották. A szőlő ugyanakkor jelképként is megjelenik az Ószövetségben, a szőlőtő az egész választott népet szimbolizálja, a szőlőlugasban való időzés pedig jólétre, bőségre, gazdagságra utal.

Az Újszövetségben Jézus az első csodáját a borral kapcsolatban művelte, és a példabeszédeiben is kitüntető szerepet kap a szőlő. A legfontosabb szerephez azonban az eucharisztia alapításánál, az utolsó vacsoránál jut a bor.

„Úgy gondoljunk mi is Szent János apostol és evangélista ünnepén a borra, mint Isten egyik csodálatos ajándékára, mert nagy ajándék az emberiség számára. Azonban ügyeljünk arra, hogy mértékkel használjuk, mert mint minden, kis mennyiségben lehet gyógyszer vagy hasznos, de ha túlzásba visszük a fogyasztását, akkor káros nem csupán a saját szervezetünkre, hanem az egész emberiségre nézve”, tanácsolta a vikárius.

Ciucur Losonczi Antonius