Aranymise volt a Bazilikában

Nagyvárad - Csütörtök délben, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén Mentes József apát-kanonok mutatott be aranymisét a Bazilikában. Exc. Böcskei László megyés püspök és Mons. Fodor József vikárius köszöntötték őt.

„Jézus Szíve, bízom Benned”- ötven évvel ezelőtt ezt választotta papi jelmondatául Mentes József apát-kanonok, akit 1961-ben szentelt pappá Isten Szolgája Márton Áron püspök a gyulafehérvári Székesegyházban. Az elmúlt öt évtizedben plébánosként szolgált Micskén, Mezőbikácson, Szilágysomlyón, Újpalotán, Várad-Olasziban, Monospetrin és Hegyköztótteleken, csütörtök délben pedig a nagyváradi Bazilikában mutatta be az aranymiséjét.

Az ünneplő hívek, a paptestvérek, a saját és Exc. Tempfli József ny. főpásztor nevében Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte az idős tisztelendőt. Arra hívta fel a figyelmet: egy rendkivüli évfordulót ünnepelnek, hiszen egy pap életében a szentelés évfordulója különleges nap. Visszagondol hivatása kibontakozására, az útra, melyen haladva felkészült erre, a hívekre, akiknek szolgálatában állt és azokra a helyekre, ahová főpásztora küldte, hogy Isten akarata szerint teljesítsen szolgálatot. A kerek évforduló ugyanakkor még inkább alkalom a visszatekintésre, arra, hogy egy pap megköszönje Istennek a hivatás és a kitartás kegyelmét. Napjainkban, amikor a világ különböző részeiről aggasztó hírek érkeznek arról, hogy kevesen választják a papi hivatást, kevés az utánpótlás és nehéz helytállni, illetve megmaradni, és a híveknek lelki táplálékot juttatni, ez a nap mindezeket valahogy kiegyensúlyozza, hiszen ismételten hálát lehet adni Istennek azért, mert nem hagyja el a népét, és gondoskodik az övéiről.

Ima lesz idővel

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában Mons. Fodor József általános helynök Sík Sándor költő szavaival („Eljárt az élet forró közepe,/ Sürög az ember, korhamvazta fővel,/ A munkából is ima lesz idővel.”) köszöntötte jubiláns szolgatársát, akit Ábrahámhoz, Melchizederhez és Sámuelhez hasonlított. Hangsúlyozta: a papi életet nem a heje-húja, hanem a hallelúja kell meghatározza, a szüntelen szaladgálás ég és föld, Isten és ember, ember és Istent között, melyhez különleges és kiváló jóság szükséges. Szüntelenül szeretni kell másokat, önzetlenséget sugározni és követni az örök eszményképet, Krisztust, aki szeretett minket és nekünk adta önmagát. Mentes József elmúlt ötven esztendeje is ennek jegyében telt, attól kezdve, hogy Krisztus szavai- jöjj és kövess engem- nála halló fülekre talált. Elhagyta a szülői házat, és bár tudta, hogy az előtte álló út göröngyös, meredek és fáradságos lesz, azért ezt választotta, hogy „élő tűzként, illatozó tömjénfüstként” szolgálja teremtőjét. Acélemberként élte szép és magasztos életét, járta rendületlenül a hit, a jóság és a szeretet útját, emlékeztetett a vikárius.

Az ünnepeltet Meleg Vilmos színművész, valamint a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont két diákja is köszöntötte, a vallásos együttlét pedig aranymisés áldással zárult.

Ciucur Losonczi Antonius