Templombúcsú: éberség és egység

Nagyvárad - Szombat délben tartották a Katalin-telepi római katolikus templom búcsúünnepségét. Bărbuț Péter köröstarjáni plébános mutatta be a szentmisét, Kiss Márton bélfenyéri plébános prédikált.

A gyönyörűen feldíszített templomot zsúfolásig megtöltő híveket Bărbuț Péter köröstarjáni plébános köszöntötte, azon meggyőződésének adva hangot: szép nap a Csodásérmű Boldogasszony ünnepe, amikor a Szűzanyához fordulunk segítségért azért, hogy járjon közben értünk, mert tudjuk, hogy gondunkat viseli, figyel ránk és szól az érdekünkben Szent Fiának.

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában Kiss Márton bélfenyéri plébános azt tanácsolta az egybegyűlteknek: soha se feledkezzenek meg arról, hogy Isten képmásaiként egy nagy egység részei, ne legyenek indulatosak, de legyenek éberek, nehogy elhomályosuljon az értelmük és meggyengüljön akaratuk a jóra. Ugyanakkor arra figyelmeztetett: napjainkban egyre nagyobb az elszigetelődés és az elmagányosodás veszélye, különösen azért, mert a különböző közösségi oldalak is azt sugallják, hogy egyedül vagy egy virtuális világot felépítve magunk köré többre visszük. Ezért hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az egységet Istentől kaptuk ajándékba, és nem vigyázunk rá eléggé. Pedig az egységen kellene munkálkodnunk, és nem azokat a dolgokat kéne keresnünk, melyek elválasztanak bennünket.

Elhomályosult értelem

Az áteredő bűn következtében elhomályosult az értelmünk és meggyengült akaratunk a jóra. Előbbit „az agybaj egyik válfajaként” határozta meg a tisztelendő, amikor csak önmagunkkal beszélgetünk és nem kommunikálunk másokkal. Ugyanakkor túlzásba visszük a panaszkodást, melynek gyökere szerinte abban rejlik, hogy a hétköznapokban elszakadtunk Istentől, holott az életünk egy nagy párbeszéd kéne legyen a Mennyei Atyánkkal. Függőségek halmazával vagyunk körülvéve, ezért elgyengült az akaratunk. Ahhoz, hogy ezektől meg tudjunk szabadulni, szükség van Isten segítségére, illetve a bizalomra is, hogy valakinek elmondhassuk a gondjainkat, bajainkat, hangsúlyozta elmélkedésében a szentmise szónoka.

A szentáldozás után Egeli József, a Katalin-telepi egyházközség plébánosa mondott köszönetet mindazoknak, akik valamiféleképpen hozzájárultak ahhoz, hogy az ünneplés emlékezetes legyen, és az új egyházi év méltóképpen kezdődjék. Szokás szerint távozáskor mindenki kapott egy-egy megáldott érmét, melyet a vincés nővérek biztosítottak.

Ciucur Losonczi Antonius