A múltat nem lehet zárójelbe tenni

- A most lezárult Szacsvay Akadémia történelmi moduljának előadásai azt bizonyítják, hogy az emberek élénk érdeklődést tanúsítanak a történelem, főleg a régmúlt és a közelmúlt eseményei iránt. Ön szerint ez mivel magyarázható?

- Két dologgal magyarázom ezt: részben azzal, hogy a honfoglalásról meg a magyarok eredetéről tudunk a legkevesebbet, tehát nagyon tág tér nyílik az emberi meg a kutatói fantáziának. Az utolsó húsz-harminc évnek, vagyis a jelenkornak a történetével viszont egészen más a helyzet: ezt mindenki kortársként élte át, és mindenki azt gondolja, ő tudja, hogy mi történt valójában. Úgy érzi, hogy kompetensen hozzá tud szólni a témához, ezért tehát ebben az esetben a történészeknek sokkal inkább vitára késznek kell lenniük, és partnernek kell tekintsék a hallgatóságot is. Mindenkinek van egyéni emlékezete és tudása a közelmúltról, de a történész azért történész, hogy megpróbálja ezeket az egyéni tapasztalatokat összegezni és valamennyit ezekből érvényre juttatni.

- Az egyetemen másképpen beszél a közelmúltban történtekről a hallgatóknak- mivel ők is átélték ezeket és vannak ezzel kapcsolatos tapasztalataik, élményeik-, mint mondjuk a középkor eseményeiről? Összehasonlítható-e a Szacsvay Akadémia történelmi modulja egy egyetemi kurzussal?

- Nem, én nagyjából egyformán oktatom a különböző korokat. Az egyetemen azonban más a helyzet, mint a Szacsvay Akadémián, mert a diákoknak elő van írva, hogy milyen tantárgyakat kell felvegyenek. Persze egy dolog az, hogy mit vesznek fel, illetve mi van nekik előírva, és előadásokra járni sem kötelező, de hát ez megint egy másik dolog. Ezzel nem nagyon vethető össze egy ilyen típusú előadás, mint a mostani, mert akik ide eljöttek, azok azért tettek így, mert érdekelte őket a téma. Akik pedig az egyetemen elmennek az előadásra, vagy szemináriumra, azok sok esetben azért mennek el, mert fölvették őket oda, tanulnak róla és a kötelező penzumot teljesíteniük kell. Ugyanakkor azok az előadók, akik az elmúlt hónapokban Váradra jöttek, ritkán jutnak el ide, többségük először járt itt, az egyetemen viszont a hallgatók nap mint nap látják őket.

A történetírás módszertana

- Mennyire tekinthetők hitelesnek a régmúlt dokumentumai? Honnan lehet tudni, hogy nem megrendelésre készültek?

A történetírásnak már több évtizeddel ezelőtt kialakult egy módszertana. Ennek lényeges eleme, hogy minden egyes dokumentumot- különösképpen a legfontosabbakat- forráskritikai vizsgálatnak kell alávetni, amely két nagy részből áll. Egyrészt a forrás keletkezésének a körülményeit vizsgálják meg, másrészt magát a forrás szövegét. Ezekből nagy biztonsággal megállapítható, hogy valamilyen dokumentum hiteles vagy sem. Hitlernek a naplóiról meg tudták állapítani vegyelemzéssel, hogy nem hitelesek, és sok-sok évszázaddal ezelőtt, a 15. században Lorenzo Valla meg tudta állapítani, hogy a Nagy Konstantin adománylevele, amely a pápaságot ruházta volna fel bizonyos dolgokkal, utólagos hamisítvány.

- Eljön-e valahova az ideje annak, hogy a történészek egységesen itélnek meg egy adott korszakot?

- Nem, azt gondolom, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert a történetírás nem olyan tudomány, mint a matematika. A történetírásnak vannak ugyan egzakt elemei, ilyen a forrásoknak és az adatoknak az összegyűjtése, illetve ezeknek az elemzése, de amikor egy nagyobb perspektívába helyezzük ezeket, akkor tisztában kell legyünk azzal, hogy a múltról nem minden marad meg, csak bizonyos dolgok. Utána ezeket megint értelmezni kell, mely szubjektív gondolkodás alapján valósul meg. Ráadásul a történelem értékvonatkoztatott, a matematika azonban értéksemleges. Ha tehát abban egyet is tudunk érteni, magyar, román, szlovák vagy egyéb nemzetiségű történészek, hogy például a trianoni békeszerződést mikor és hol írták alá, mi olvasható benne, azért ennek a végső értékelése már más lesz magyar, román vagy szlovák szempontból. Itt merül fel az értéktelítettség vagy az értékvonatkoztatottság, amelyről a matematika vagy a biológia esetében nem beszélhetünk.

Történelmi korszakok

- Ki lehet-e iktatni felsőbb, politikai utasításra egy adott korszakot egy nép történelméből?

- Nem lehet kiiktatni. Egyes történelmi korszakok ugyan lehetnek szimpatikusabbak vagy kevésbé szerethetőek valaki számára, de a múltat nem lehet zárójelbe tenni, vagy kiiktatni. A tatárjárás éppúgy megtörtént, mint ahogy az 1849-es tavaszi hadjárat, vagy a Tanácsköztársaság, vagy a Horthy-korszak.

- Párhuzamot lehet venni két korszak történései között, vagy a történelem nem ismétli önmagát?

- Mindez részben a történetírói ars poeticának a kérdése. Leopold von Ranke és követői azt gondolják, a történelemnek az a fő tulajdonsága, hogy minden egyes személy és esemény egyedi, és nem állapíthatóak meg a történelemben törvényszerűségek vagy törvények. A marxista történetírás viszont azt mondja, hogy a történelemben törvények állapíthatók meg, melyek ugyanúgy működnek, mint a természettudományokban. Az ő aspektusukban nyilván egy ilyen összevetés elvégezhető. De ha az ember egyik véleményt sem választja ezek közül, akkor is egy összehasonlítás megtehető, de olyan sok tényezős a történelem, hogy egy az egyben következtetéseket a dolgokból nem lehet levonni, mert mindig szerepet játszik a történelemben a véletlen. Az eseményeket ugyanis nem lehet előre kikalkulálni.

Eszköz

- Az antiszemitizmus egy visszatérő jelenség a 20. században, és napjainkban is jelen van. Miért?

- Tulajdonképpen az, hogy a különböző népcsoportok egymással szemben rokon- vagy ellenszenvvel viselkednek, egy általános tulajdonság, ami az emberiség történetét végigkiséri. A zsidósággal szembeni ellenszenv Európában régi múltra tekint vissza, de hogy ez eljusson odáig, mint a második világháborúban, hogy teljes megsemmisítésére törekedjen egy hatalom egy népcsoportnak, az egyedi és egyedülálló. Azt hiszem, hogy napjainkban nem erről van szó, hanem inkább arról, hogy a politikai ellenfelek ezt a kártyát eszközként használják. Instrumentizálják a zsidóság jelenlétét és a saját politikai céljaik érdekében próbálják felhasználni. Én legalábbis nem hiszek az olyan elméletekben, hogy a zsidók valamilyen világösszeesküvést szőnnének vagy akarnának megvalósítani.

- Az Európai Unió is a Szovjetunió sorsára juthat?

A Szovjetunió és az Európai Unió között van egy lényeges különbség: a Szovjetuniót, sőt már a Cári Oroszországot is erőszakkal hozták létre, katonai erővel, az Európai Unióba azonban belépnek a tagállamok, s ha akarnak, kilépnek. Tehát ez egy önként vállalt együttműködés, ettől függetlenül az EU is felbomolhat, természetesen, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi fog történni, nem látunk a jövőbe.

Ciucur Losonczi Antonius