Adomány–cseppek a jószándék tengerébe

Bihar megye - A biharvajdai református gyülekezet „megmozdult” felhívásunkra, és adománygyűjtést szervezett a székelyhídi Nagy Norbert gyógyulásának segítésére. Az akcióról, és személyes tapasztalatairól Kondor Endre lelkészt kérdeztük.

A biharvajdaiak (is) tőlünk szereztek tudomást a székelyhídi Nagy Norbert betegségéről. Mint azt többször is közzétettük, a 4.5 éves kisfiú gyakorlatilag magatehetetlen, gyógyítására remény van ezekben a hónapokban, amikor az édesanyja második gyerekének fog életet adni, és lehetőség lesz őssejt levételére. Az eljáráshoz azonban annyi pénzre van szükség, ami nem áll a család rendelkezésére – ezért fordultunk olvasóinkhoz. Nagy Norbert édesanjya, Viola Gyöngyi a róluk szóló írás megjelenése óta többször is telefonon felhívta alulírottat, és hangjában hallható örömmel számolt be a gyűjtés állásáról, és ezúton is közli az olvasókkal – mintegy „elszámolásként” – hogy pillanatnyilag 5100 lej gyűlt bankszámlájukra. (Mint megírtuk, az orvosi beavatkozás első lépésére mintegy 6 ezer lejre lesz szükségük, a többi később derül ki.) Az említett összeghez járultak hozzá a biharvajdaiak is.

Gyűlt az adomány

Kondor Endre lelkész kérdésünkre elmondta, amikor eljutott hozzájuk a hír úgy döntöttek, egy vasárnapi perselypénzzel járulnánk hozzá a család anyagi megsegítéséhez. Ez a nap a vakációs gyermekbibliahét záró alkalma is volt egyben, ezért azon a délelőttön az átlagosnál is többen voltak a templomban. Úgy tűnik, sok szív mozdult meg a gyűjtés hírére, perselybontáskor 597 lejt számoltak össze. Ezen kívül a következő napokon még külön adományozott 3 személy 220 lejt, sőt, rajtunk keresztül a nagyváradi Júlia Gyermekotthon munkatársai további 200 lejt. Ezek után a lelkész a gyülekezet két diakónusával, Máté Józseffel és Völgyesi Rózsikával felkerekedett, hogy személyesen adja át az 1050 lejre kerekített adományt. Kondor Endre így fogalmazott: „Odautaztunk hát, s mire hazaértünk én egy felismeréssel lettem gazdagabb. Azon tűnődtem ugyanis, hogy vajon a belső távolságot miért nehezebb áthidalni mint a fizikait? A bennünk levő előítéletek meggátolnak abban, hogy elinduljunk a másik ember felé. Sőt, szándékosan tartunk távolságot sokszor, hogy ne is kelljen szembesülni az embertársunk nyomorával.”

Példamutató viszonyulás

A lelkész hozzátette: kellemesen csalódott, mert bár a környék, ahol a család lakik nem éppen „felemelő”, de már a kapuban őket fogadó anyuka derűs mosolya sokat sejtető volt. „Amint beléptünk a Nagy család otthonába, azonnal észrevettük, hogy ott tisztességes, rendes emberek laknak. A szerény kis szobában rend, tisztaság volt. Az édesapával nem találkozhattunk, ő éppen munkában volt. A gyermek valóban úgy van, ahogyan a cikkben leírták. Szép termetű, kedves arcú fiúcska, akit viszont tolókocsiban visznek ki a levegőre, az udvarra. Norbinak mi egy szavát sem érthettük, pedig láthatóan kommunikált a vendégekkel a maga módján. Minél tovább maradtunk ott, annál jobban megkedveltük őt. Legszembeötlőbb azonban az az empátia és türelem volt, amivel Gyöngyi, az édesanya viszonyult beteg gyermekéhez és a maguk helyzetéhez. Sok szülő számára, akiknek jóllehet egészséges gyermekeik vannak, példamutató lehetne. Közülünk sokan talán már rég beleroppantak volna, vagy valamilyen szenvedélybe menekültek volna az életnek ilyen zord valósága elől”, fogalmazott Kondor Endre.

Naponta „vizsgázunk”

A lelkész hangsúlyozta: nem a maguk cselekedetét akarja kiemelni, sokkal inkább annak örülnének, ha mások is meghallanák a hívást, a segítségkérést ebben a konkrét esetben. Teréz anya bölcs tanácsát ajánlja mindenki figyelmébe: „Ha nem tudsz megetetni száz embert, akkor etess meg egyet!” – kiegészítve azzal, hogy „mind naponta vizsgázunk: emberségből. Itt már nem is annyira a rászorulókról van szó, Norbi betegségéről, a segítségünket váró és reménykedő szülőkről, hanem inkább rólunk, akik olvastunk, tudunk róluk. Gondoljuk meg azért: ha sokat nem is, de valamicskét azért mindannyian tehetünk egymásért. Lehet, némelykor úgy tűnik, hogy amit mi teszünk, amivel mi szolgálhatunk, az csak csepp a tengerben. Csak ne felejtsük el: a tenger is cseppekből áll!”