Középkori hangulat a várban

Nagyvárad- Az önkormányzat hetedik alkalommal szervezte meg a Várnapokat. A hangulat jó volt: láttunk lovagokat, úrhölgyeket, harci bemutatókat és koncerteket is, az időjárás viszont pocsék volt.

Július első hétvégéjén a nagyváradi önkormányzat immár hetedik alkalommal szervezte meg a Várnapokat, első ízben európai uniós támogatással és egy városmarketing akció részeként. Az idén újdonságnak számított az is, hogy ismét az erődítmény falain belül biztosítottak helyszínt a különböző programoknak, a lacikonykák és sörsátrak viszont- az ülőhelyekkel együtt- a keleti kapu közeli kinti részre szorultak. Így akik végigasszisztálták a koncerteket vagy harci bemutatókat, állva kellett ezt megtegyék, viszont az üres műanyag palackok nem lepték el a színpad környékét. Egyébként a rendezvény jellegéhez mérten igazi középkori hangulat uralkodott a létesítményben, lovagokkal, úrhölgyekkel, íjászokkal és marcona harcosokkal is lehetett találkozni. A magyar történelmi szokásokat utóbbiak közül a Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület Ordas Nemzetségének tagjai képviselték, akik egy jurtasátrat is felállítottak, ahol meg lehetett fogni a korabeli tárgyakat. Létai Zoltán- aki amúgy a civil hétköznapokban Élesd RMDSZ-es alpolgármestere- honlapunknak elmondta: a magukkal hozott fegyverek többsége saját készítésű, akárcsak az egész felszerelés, vagyis a ruházat, illetve öltözet is. Ezeket a 9-10. században használták elődeink, a honfoglalás korában. A legelterjedtebb a kétélű harci fokos volt, melyet a nyugati páncélos katonák ellen vetettek be. A szablyákat inkább a lovasok vették igénybe, az egyenes kardokat pedig a gyalogos harcosok. Ezenkivül hoztak magukkal egyebek mellett dárdákat, kelevészeket, lándzsákat és bőrpáncélokat is. Mint köztudott, az ősmagyaroknak speciális, keletről hozott íjaik is voltak, a visszacsapó reflexíj, mely nagyon nagy dinamikát és gyorsaságot adott a nyílvesszőnek, olyan erőt, hogy a fémpáncélt is átütötte. Lovon használták, a menekülést színlelve, hátrafelé lőttek vele.

Magyarok voltak az Ezüstsólyom Hagyományőrző Egyesület tagjai is, bár ők viking harcosoknak álcázták magukat. Miközben zajlottak a harci és íjászbemutatók, a debreceni Sun Factory együttes ontotta magából a magyar és külföldi slágereket. Jó számok voltak, kár, hogy az eső és a hideg miatt alig néhányan figyeltek a produkcióra. A koncert után Simkó János énekes azt nyilatkozta az erdon.ro-nak: ha ez lett volna élete első fellépése, akkor biztosan zavarták volna de a körülmények, de a színpadon már nem figyelt az esőre, tette a dolgát. Személy szerint inkább a keményebb műfaj felé hajlik, de a repertoárt próbálták vegyesen összeállítani, mert nem tudták, hogy milyen összetételű és korosztályú lesz a közönség.

Dudazene szólt

Szombat délután a Nagyváradi Egyetem Vizuális Művészetek Kara dekoratív szakos első és másodéves hallgatóinak alkotásaiból nyílt kiállítás a bejárati kapunál. Az egyetemisták nem konvencionális anyagokból készítettek középkori ruhákat és címereket. Néhány méterrel odébb egy óriásvászon volt kifeszítve, melyre bárki festhetett kénye-kedve szerint. A nap folyamán a szászmeggyesi lovagok is megérkeztek. Sátrat vertek és közszemlére tették fegyvereiket, később pedig ismeretterjesztő előadást és harci bemutatókat is tartottak, közreműködtek a tűzzsonglőrök. Érdekes volt élőben látni a kalodát és szeggel kivert trónust. Egy fríz lovon is lehetett lovagolni, szembetünő volt a kontraszt közte és a póniló közt.

Este 8 óra körül a fesztivál talán legjobb előadását nyújtó debreceni Bordó Sárkány régizene együttesnek tapsolhattak a jelenlevők. Koraközépkori francia, németalföldi és német zene csendült fel a tolmácsolásukban, de a reneszánsz korát és a hajdúk világát is felidézték különleges zeneszerszámaikkal (duda, koboz, tekerőlant stb.).

Utánuk Ducu Bertzi következett és a Bihorul román néptáncegyüttes. A tömeg csak ekkor kezdett tódulni a várba, az érkezők bizonyára nem is sejtették, hogy tulajdonképpen lemaradtak annak az együttesnek a produkciójáról, melynek stílusa leginkább illett az ódon vár falaihoz.

Ciucur Losonczi Antonius