Anna-napi búcsú volt az orsolyita templomban

Nagyvárad- Vasárnap délelőtt tartották a Szent Anna-napi búcsút az Orsolyita Rend Fő utcai templomában. Az ünnepi szentmisét Mons. Fodor József vikárius mutatta be, az evangélium Szent Máté könyvéből szólt.

A megjelenteket Kolozsvári István zárdalelkész köszöntötte. Bevezetőjében Mons. Fodor József általános helynök megemlékezett Cristiana orsolyita nővérről, akinek a szombat este bekövetkezett földi halálával kihalt a váradi híres orsolyita nővérek utolsó generációja. Az ő lelki üdvéért ajánlotta fel ezért a szentmisét, és arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy az apácák sok-sok évtizeden keresztül zajló munkájukkal és tevékenységükkel nemes lelkület-lenyomatot hagytak a város életében. Szép örökség maradt tehát utánuk emlékül, elképzeléseik, elveik és tanításuk- ami a történelem viharainak betudhatóak félbeszakadt és sajnos nem tudott újraindulni- Isten jóságáról és szeretetéről tanúskodnak.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Prédikációjában a vikárius egy 4. században keletkezett apokrif iratból idézett, mely azt a jelenetet írja le, amikor Szent Anna és Joachim, a gyermektelen idősödő házaspár felment a jeruzsálemi templomba, hogy engesztelő áldozatot mutasson be Istennek, de egy ismert pap elzavarta őket, azzal az indokkal: bűnösök, mert nincs gyermekük. Akkor imádkozni kezdtek és kérték Istent, hogy tekintsen le rájuk, s adjon gyermeket. Egy másik történet szerint Anna az egyik ünnepen a kertjében üldögélt, egy borostyánfa árnyékában. Nézte a madárfészket, s közben arra gondolt: ő senkire sem hasonlít, mert a madarakat is fiókákkal áldotta meg az Úr, az állatok is termékenyek, a folyóvizek élőlényekben bővelkedve hullámzanak, sőt a föld is gyümölcsöt terem. Amikor azonban befejezte keserves siránkozását, angyali szózat vigasztalta őt azzal: imája meghallgatásra talál, és gyermeke lesz (Szűzmária), akit az egész Földön áldani fognak méhének magzata miatt.

Szent öregek

Az általános helynök hangsúlyozta: bár a Szentírásban nem tünik fel Szent Anna és Joachim neve- bizonyára azért, mert annyira ismertek voltak, hogy kortársaik úgy vélték, nem kell bemutatni őket-, azért az evangéliumot lapozgatva több szent öreggel találkozhatunk. Ilyen volt például az agg Simeon, aki a jeruzsálemi templomban kezébe vehette Jézust, vagy a 86 éves Anna nevű prófétaasszony, Fánuel lánya, aki hírvívőként elújságolta, hogy látta a világ világosságát, illetve Péter anyósa, a „szolgáló szeretet asszonya”, aki lázas beteg volt, de amikor Krisztus meglátogatta őt, és rátette a kezét, azonnal felkelt, és szolgálni kezdte az üdvözítőt. A történelem ugyanakkor más szent idős hölgyek neveit is feljegyezte, mint például Szent Ilona, Szent Mónika vagy Szent Blanka, de ugyanígy gondolhatunk nagyszüleinkre vagy idős tanáraikra is, akik imádságos lelkülettel, nagy szerettel neveltek és tanítottak bennünket. Jussanak eszünkbe és emlékezzünk rájuk, tekintsünk őket példaképeinknek, és adjuk hírül mi is a világnak: Jézus a mi igazi kincsünk, az életünk értelme, tanácsolta a vikárius.

Ciucur Losonczi Antonius