2011.06.13. 15:40

Több volt megemlékezésnél

<p>Vasárnap délután a szatmárnémeti Vécsey–házban az Auschwitz–album fotóiból rendezett kiállítás megnyitóján, majd a Várdomb utcai zsinagógai ünnepségen emlékeztek meg az elhurcoltakról.</p>

Rólunk, nekünk, nélkülünk — vallotta az auschwitzi megsemmisítő tábor deportáltjairól készült korabeli fényképekből, a szatmárnémeti Zsidó Hitközség, valamint a budapesti Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány közös munkájával rendezett kiállítás címe és megrázó képei — de nem mindenkinek. Éppen a 67 esztendővel ezelőtt elhurcoltak közül még élő néhány idős ember érezte úgy: nincs kép, vagy szó, amely vissza tudná idézni annyi szenvedés poklát.

A megnyitón elhangzó beszédek (Felicia Grigorescu, a múzeum munkatársa, Décsei Nicolae, a helybeli hitközség vezetője és Ilyés Gyula polgármester szavai) vázolták az események helyi vonatkozásait és méltatták a kiállítás szervezőinek munkáját. Amire mindenki felkapta a fejét, az Molnár Judit budapesti történész kemény és tárgyilagos összegzése volt a történtekről.

Tények igaza

Mert nem lehet mindent a németekre vagy Szálasira kenni. Amikor 1944 május–júniusában 437 000 „zsidónak minősített magyart” tehervagonokba zsúfolva Auschwitzba és Birkenauba szállítottak, az csupán a magyar holokauszt utolsó állomása volt. Tényleges előzményei, a jogfosztások, a polgárok egyes csoportjainak vagyonától és emberi méltóságától való megfosztása már az 1920–as években elkezdődött. Amikor az első világháború tragikus következményeit szenvedő ország politikusai nem a történtek valós okait, hanem a „felelősöket” ( pontosabban: bűnbakokat) keresték. A gyermeteg magyarázat pedig, miszerint mindenről a forradalom tehet, azért pedig „a zsidókat kell felelősségre vonni”, mert „ők csinálták”, a hivatalos politika rangjára emelte az antiszemitizmust. Mindebből egyenesen következett a numerus clausus a zsidónak bélyegzetteket az egyetemekről kitiltó törvénye, majd a harmincas évektől jó két tucat további diszkriminatív jogszabály. Köztük olyan is, amely kimondja: zsidónak minősülnek mindazok, akik (mindegy, apai vagy anyai ágon!) zsidó rokonnal vagy őssel rendelkeznek. Tehát etnikai, kulturális vagy vallási hovatartozásuktól függetlenül büntetlenül megalázhatók, vagyonuktól, foglalkozásuktól megfoszthatók, gettókba, munkaszolgálatra vihetők vagy deportálhatók (már 41–ben több mint 16 000 „hontalan zsidóval” tették ezt meg). Végül 44–ben csak Szatmárnémetiből több mint 18 000 ember került koncentrációs táborokba. Alig több, mint tíz százalékuk élte túl…

Felejteni?

A megemlékezés második részében a Várdomb utcai zsinagóga udvarán lévő emléktábla előtt Décsei Nicolae és Szerdócz Ervin újpesti rabbi szóltak a megjelentekhez. Arról, hogy a holokauszt kérdése nemcsak a történelem: a végtelen kérdése is, rá emlékezni pedig közös kötelesség. Máskülönben holnap ismét megölhetnek ártatlan embermilliókat, csupán mert magyarok, románok, ukránok, vagy bármi más.

A halottakért mondott imák és vallásos énekek után a budapesti Judrom Gipsy Klezmer Band együttes a zsinagógában tartott, életörömet sugárzó koncertje zárta a rendezvényt.