2011.06.15. 13:02

Elbúcsúztak a negyedikesek

<p>Nagyvárad - Június 15-én a Tudor Vladimirescu/Körös utcai kisépület udvarán tartották a George Coșbuc Általános Iskola I-IV. osztályos tanulóinak tanévzáró ünnepségét. Elbúcsúztatták a negyedikeseket.</p>

Szerda délelőtt a Tudor Vladimirescu/Körös utcai kisépület udvarán tartották a George Coșbuc Általános Iskola I-IV. osztályos tanulóinak a tanévzáró ünnepségét. A hagyományoknak megfelelően az utolsó kicsengetés után a két negyedikes osztály diákjai (Antal Fóris Enikő ésMihoc-Géci Annamária tanítványai) a harmadikosok által kialakított virágárkád alatt vonultak az udvarra, ahol már várták őket iskolatársaik, a pedagógusok, a szülők és a hozzátartozók.

Az egybegyűlteket Szilágyi Mária tanítónő köszöntötte. A jelenlevőSoós Sándor igazgató jókivánságait, bátorító szavait Péter Emíliatanítónő olvasta fel, ugyanis az intézményvezető hangszálgyulladása miatt nehezen tudott beszélni. Többek közt elhangzott: a pedagógusok szakmai igényességgel, nagy odafigyeléssel készítették fel tanítványaikat, akik nem csupán az órákon, hanem különböző előadásokon, városi ünnepségeken is bizonyították tehetségüket, felkészültségüket. A George Coșbuc Általános Iskolában egyébként az elmúlt tanévben 805 gyermek tanult, a 433 elemista közül 356 volt magyar nemzetiségű, a 372, V-VIII. osztályos diák közül pedig 326. Az igazgató arról sem feledkezett meg, hogy szeptember 1-től a pedagógusok, a szülők és az RMDSZ-es önkormányzati képviselők közös erőfeszítésének köszönhetően a tanintézetet Szacsvay Imre Általános Iskolának fogják nevezni. Hozzátette: ezzel szinte párhuzamosan a Szacsvay Alapítványt is létrehozták, azzal a céllal, hogy támogassák az intézményt.

Magyarul tanulni

Biró Rozália alpolgármester a végzős elemistáknak azt kivánta: legyen bátorságuk szárnyalni és merészségük nagyokat álmodni, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ezek valóra váljanak. Az elöljáró külön köszönetet mondott a szülőknek, amiért annak idején úgy döntöttek, hogy magyar iskolába adják gyermekeiket, és ugyanakkor azt kérte tőlük: győzzék meg azokat a magyar szülőket is, akik román osztályokba íratták utódaikat, hogy kövessék példájukat, mert „annál fontosabb küldetés nincs, mint az anyanyelven való tanulás”.

Bohács Sándor római katolikus esperes visszaemlékezett saját iskolás éveire, és azon meggyőződésének adott hangot, hogy a leglényegesebb „tantárgy” a szeretet. Hangsúlyozta: hinnünk kell abban, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, s mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy céljainkat elérjük.

A felszólalások után kiosztották az okleveleket, majd a negyedikesek rövid műsorokkal lepték meg az egybegyűlteket. Ezt követően átadták a vándorbotot és -könyvet a harmadikosoknak, akik versekkel búcsúztatták őket, s egy-egy fakanálra tűzött batyut adtak nekik útravalóul.