Kiemelkedő koncertélmény a Filharmóniánál

Az esemény több szempontból is különleges volt. Egyrészt a kultúrák találkozása miatt, hiszen grúz karmester vezényletével nyújtottak kiemelkedő koncertélményt zenészeink, szólistaként pedig Japánból érkezett művészek léptek fel. Különleges volt amiatt is, hogy a művészek szereplését jutalmazó hosszas taps most valahogy sokkal melegebben hangzott: kifejezte a hármas katasztrófa által sújtott Japán lakosai iránti szolidaritást is. Harmadsorban pedig azért, mert egy ifjú hegedűművész nagyszerű debütálásának lehettünk szem- és fültanúi: Kouki Katou itt, Nagyváradon tartotta meg élete első fellépését szimfonikus zenekarral.

A zene nyelvén…

A koncert elején Tódor Albert, a Filharmónia igazgatója köszöntötte a közönséget és a művészeket, elmondva: oszakai zenészek közreműködésével szervezik meg A tavasz ünnepei Nagyváradon koncertsorozatot, amely március végéig fog tartani. Megemlékezve a Japánban bekövetkezett súlyos katasztrófáról, az egybegyűltek egy perces néma csenddel áldoztak az áldozatok emlékének. Ezután pedig a zenéé volt a főszerep. Kouki Katou, Ciprian Marinescu hegedűművész tanítványa lépett a színpadra elsőként, J. S. Bach E-dúr hegedűversenyével (BWV 1042). Bár a három tételből álló mű előadásának legelején egy kissé érződött a fellépés okozta izgalom az ifjú művész játékában, ez fokozatosan eltűnt, és Kouki nagyszerűen megbirkózott az általa „nehéz, de nagyon szép zeneként” jellemzett darabbal. A feloldódásban sokat segített a grúz karmester, George Babuadze, aki magával ragadó lendülettel, lelkesedéssel és közvetlenséggel irányította és hangolta össze a zenekar játékát, de emellett még egy-egy bátorító pillantásra is futotta energiájából az ifjú hegedűművész felé. A jutalom pedig ováció volt a közönség, illetve „debütáló-oklevél” a Nagyváradi Filharmónia részéről Kouki Katounak, akiről minden bizonnyal hallani fogunk még.

Élményszerű előadás

A koncertest második részében Mutsumi Murata lépett fel Robert Schumann német zeneszerző a-moll zongoraversenyével (op. 54). Érdekes volt látni, ahogy a zongoraművésznő alakjából sugárzó finomság és a mű által olykor megkívánt keménység teljes harmóniába olvad össze, akárcsak a zongora és a zenekar játéka, amely a számomra egy változatos, intenzív, olykor játékos és csevegő, máskor drámai feszültségű párbeszédnek tűnt. A koncertest zárásaként pedig szinte elárasztott derűs és intenzív életérzésekkel A. Dvořak VIII., G-dúr szimfóniája (op. 88). Filharmonikus zenekarunk kiemelkedőt nyújtott nagyszerű, fegyelmezett, energikus játékával: nézőként tökéletesnek tűnt az összhang közöttük és George Babuadze karmester között, akiből az egész koncert ideje alatt szinte sugárzott a zene iránti feltétlen rajongás. Szeretnénk még sok ilyen nagyszerű élmény részesei lenni a váradi filharmóniában.

Tököli Magdolna