2011.01.02. 17:26

Újévi huszárportya Szentjobb és Nagykágya között

<p>Bihar megye - A szentjobbi, bihardiószegi és debreceni hagyományörző huszárok idén is megtartották már szokásossá vált újévi portyájukat. Január másodikán, vasárnap Szentjobb–Nagykágya–Szentjobb volt a „hivatalos” útvonal.</p>

Aki vonattal utazik át Nagykágyán, az tulajdonképpen alig lát valamit a megállóhelytől kilométernyi távolságban lévő faluból. Az autós már átszeli a település egy részét, de téved, ha azt hiszi, mindent látott. Az érmelléki falu nagyrésze az országút által kerülgetett domb túloldalán bújik meg, és az elmúlt vasárnap festők vásznára illő arcát mutatta a havas, dimbes–dombos utcákkal, füstölgő kéményekkel. Menjen csak mindig a villanypóznák mellett, akkor biztosan odatalál, mondta egy megkérdezett, akit Nagy István faluszéli picéjéről kérdeztem. Ott pihentek meg ugyanis az idei huszárportya résztvevői.

Havas tájon

Tavaly nagy sárban gázoltak a hagyományörző huszárok, és nem is mentek messzire, Szentjobb „körzetében” maradtak. Hát nem szebb most, a havas táj? – tette fel a kérdést Zatykó István, Berettyócsohaj polgármestere, aki, mint a Szentjobbi Hagyományörző Huszáregyesület vezetője, már harmadik éve szervezte meg az újévi portyát. A kérdésre – miért Kágyára? – elmondta: szeretnék az egész régiót „felölelni”, feltérképezni, így a korábban bejárt Érköbölkút, Hegyközszentmiklós után most közeledtek a határhoz, és személyes ismeretség vezette őket a vendéglátást vállaló Nagy Istvánhoz. A program reggel 9 órára hirdetett gyülekezővel kezdődött, majd reggeli, és programegyeztetés után 11–kor indultak a Nyulas erdőn át Nagykágyára. A havas mezőn, lefagyott földutakon mintegy egy órát vett igénybe a hét kilométer megtétele a lovasoknak, a kísérő szekereknek. A portyán 10–10 huszár képviselte a szentjobbiakat és a diószegieket, 5 a Hajdú–Bihar megyei Lovas és Huszárhagyományörző Közhasznú Egyesületet.

Programegyeztetés

A Bihardiószegi Gróf Széchenyi István Huszárszázad indulása előtt Gellért Gyula helyi tiszteletes arról szólt, hogy „a portya több, mint gondolnánk: a hagyományörzés mellett barátkozás, a közösség gyakorlása, lovassport, kikapcsolódás”. Széchenyit idézte, aki azért imádkozott, hogy legyőzhesse földi gyengéit, és a korábbi esprese azt kívánta a huszároknak, hogy „minden jóban erősödjenek”. A debreceni huszároknak nem sikerült lószállító alkalmatosságot szerezni, így ők most lovaik nélkül vettek részt a portyán, tudtuk meg vezetőjüktől, Szoboszlai Endrétől. Ez azonban nem azt jelentette, hogy nem pattantak fel a kollégák lovaira, ha tehették. A potyán megbeszélték, miként is alakul ez évi programjuk. A lovassport egészéről lévén szó, jelen volt Érköbölkútról Rákóczi Lajos tanár is, a fogathajtás „képviseletében”. Pontos időpontokat még nem szögeztek le, de az már biztosnak látszik, hogy április közepén egy Partiumi Huszárportya keretében műemlékavatásra kerül sor Köbölkúton, és ugyancsak az első félévben még a Hortobágyon is lesz egy túra.

A hely szelleme

Kágyán Nagy István és segítői várták ebéddel a huszárokat. A vendéglátótól megtudtuk: a híres diószegi szőlősdomboktól egy puskalövésnyire ugyancsak egy hajdani szőlész, Nagy Gábor pincéjénél voltunk. Az egykori gazda a múlt század elején 120 hektáron szőlészkedett, illetve elismert oltványtelepet működtetett. Az egykori birtok visszakapott „maradványán”, pár hektáron gazdálkodnak az utódok – egyikük a házigazda, és a Kisrózsa dülőben található pince – mely 1904–ben épült és 82 méter hosszú – is ennek része. Az ebéd után nyergeltek a huszárok, és Zatykó István vezényszavára indultak vissza Szentjobbra, ahol még megkoszorúzták a 2007–es Szent Imre Emléktúra befejeztével, annak emlékére állított kopjafát. A huszárok idei, év eleji találkozója vacsorával zárult.