Romantikus kompóziciók estje

A koncert első darabjaként elhangzott Gion Antoni Derungs (sz. 1935) svájci zeneszerző hat tánctételből álló szvitje, a Bünder Tanze. A mű népi eredetű svájci dallamokat (Graubünden kanton) dolgoz fel. A kompozíció zenéje sajátos, békés svájci hangulatot teremtett, a hallgatóságban elvágyodást ébresztett. Az ünnepi alkalmakkor megszólaló táncok- polka, mazurka, valzer, valamint a szerenád, az elégia és az induló- igen kifejezően tárultak fel az együttes tolmácsolásában, akár a fuvolások, akár a rézfúvosok játékára gondolunk. Ezt követően hangzott el Félix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) nagy népszerűségnek örvendő, jól ismert e-moll Hegedűversenye. Dorina Mangra hangszerhangja mind színeiben, mind dinamikájában telt zengéssel idézte fel a romantikus zeneszerző versenyművének költőiségét, valamint tündéri játékos muzsikáját. Nemcsak megkapó tónussal hegedült, hanem határozottan, sallangtalanul, tudatosan jutatta érvényre a tételek, a zenei mondatok jelentését, jellegét. Csiszolt, átgondolt megmunkáltsággal oldotta meg a koncert technikai feladatait. Teljesítménye befejezésekor a hallgatóság meleg és lelkes tapssal köszöntötte.

 

 

A koncert második felében csendült fel Jean Sibelius (1865-1957) finn zeneszerző III., C-dúr szimfóniája (op.12). Az 1907-ben írt kompozíció már jelzi az új utakra lépő szerző eljárását. Korábbi szimfóniáiban romantikus szenvedély jut kifejezésre, míg ebben a művében már a klasszikus egyszerűség fedezhető fel. Az inkább neoklasszikus stílusú mű már elkülönül a többi szimfónia hangszerelés módjától, és a korábbi szenvedélyből nem sok marad. Stílusa egyszerű és világos. A három tételes szimfóniában sajátságos módon a II. és III. tétel egybeötvözödik, vagyis az utolsó két rész szerves egységet alkot. A klasszikusan mérsékelt muzsika sok finn népzenei hatást is mutat, különösen megragadó a II. tétel benső líraisága, sejtelmessége. Az est idős karmestere, Simon Camartin elsődlegesen a svájci zenei hagyományok felé fordul, valamint a kelet-európai muzsikát is előszeretettel viszi színre. Ezáltal a Nagyváradon először bemutatott mű hangulatát is felszínre tudta hozni. A szimfóniához való hozzáállása lévén megtudta megteremteni a kivánt atmoszférát. A hegedűverseny zenekari kiséretét viszont kissé visszafogodtan vezényelte, s nem tudott mindenütt alkalmazkodni a művésznő szándékához. A közönség nagy tapssal jutalmazta a zenekar és a művésznő teljesítményét.