A Révről elszármazottak ötödik találkozója

A nem mindennapi eseményen az Úr igéjét a Rév község testvértelepüléséről, a magyarországi Székkutasról érkezett Tóth Imre református lelkipásztor a Márk evangéliuma 4. részének a 35–41. versei alapján hirdette. – Köszönöm a meghívást, mindig nagy szeretettel jövök Révre – mondta bevezetőjében az igehirdető. – Ebben a zaklatott világban az ember sokszor elfáradva, sokszor kérdéseket föltéve éli a maga életét. A szent igében Jézus beül a hajóba és elalszik. Látszólag ennek semmi jelentősége sincs. Azonban akik igazán értenek a Biblia tudományhoz, azt mondják, hogy Jézus zaklatott volt, hiszen ő az egész világ baját fölvette magára. A mi fájdalmainkról, a mi bajainkról szól ez az ige. Jézusnak úgy kezdődött az élettörténete, hogy nem volt számára hely a fogadóban, úgy született, hogy nem volt sehol és senkinél szállása. A felvett igében Ő is elalszik, ő is fáradt, ami azt jelenti, hogy teljesen ember és olyan, mint mi. Ő is ugyanazt a zaklatott életet élte, mint mi. A régiek azt mondták, hogy hajózni, úton lenni szükséges. Mindig járjuk utainkat, mennünk, haladnunk kell, előbbre kell lépnünk, de ne tévesszük szem elől, hogy át kell érnünk a túlsó partra. Mert mindig van túlsó part. A mi földi életünket követően van egy másik világ, és nekünk úgy kell hajóznunk, hogy partot érjünk. Reméltem, hogy ma én is Révbe értem, reméltem, hogy a szolgálatomat ma itt teljesíteni tudom – mondta többek között Tóth tiszteletes.

Az igehirdetést követően Boros J. Attila helyi lelkipásztor köszönte meg az anyaországi lelkész szolgálatát, majd a Pro Rév Egyesület nevében Hasas János elnök, Rév alpolgármestere mondott köszöntőt. „A találkozás, a lelki növekedés, a beszélgetés és a jövőtervezés reményében hívtunk és vártunk mindenkit a mai napon Réven a református templomba” – mondta az alpolgármester, majd üdvözölte többek között a székkutasi és a körösszegapáti testvértelepülésekről érkezett vendégeket. Egy ilyen találkozón nagyon fontos emlékezni szüleinkre, nagyszüleinkre, rokonainkra, barátainkra, de emlékeznünk kell mindazokra, akik a településünk több évszázados történelmében szerepet játszottak. Mihók G. István gondnok az egyházközség utóbbi egy éves tevékenységéről számolt be. Megtudtuk, a parókia ablakainak, bejárati ajtajának a cseréjét sikerült elvégezniük és most a központi fűtést szeretnék beszerelni. Dorel Cosma révi polgármester hozzászólásában gratulált a szervezőknek, hogy ebben a krízisidőszakban is felvállalták a rendezvény megszervezését. Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke azt kívánta, hogy a réviek egy nagy családhoz hasonlóan segítsék, támogassák egymást a közös célok elérésében.

A helyi IKE tagjainak verses-énekes műsorát követően kerültek átadásra a Pro Meritis-díjak. A település anyagi, szellemi és művészeti értékeinek létrehozásáért és megőrzéséért végzett tevékenység elismeréseként az idén e kitüntetésben Baumgartner Anna ny. tanítónő részesült. Baumgartner Anna ny. tanítónő harminc éven keresztül egészen nyugdíjbavonulásáig tanította betűvetésre a révi magyar gyerekeket, oktatta, nevelte őket az életre. Emellett a helyi hagyományok megőrzésében is nagy szerepet vállalt, néptáncokra, népdalokra oktatta a helyi fiatalokat, a csoportot, a színjátszókat nemegyszer tangóharmonikán kísérte. Férjének, néhai Baumgartner Istvánnak 17 éven át tapsolt a közönség, hiszen ő volt a helyi amatőr színjátszócsoport egyik leglelkesebb és legtehetségesebb tagja. Minden szerepét olyan élethűen alakította, hogy sokan mondták róla, pályát tévesztett amikor tanár lett, mert egy színész veszett el benne. – Nagy megtiszteltetés számomra az, hogy a Németországból ismét hazatérő Baumgartner Annát, most, közel nyolcvanadik életévéhez én, egykori tanítványa köszönthetem és adhatom át a Pro Meritis-díjat, mondta többek között Hasas János. A templomi esemény hangulatát Thurzó Zoltán orgonajátéka és Tasnádi Ferencz énekes előadása tette még felemelőbbé.

Az elszármazottak találkozója a kultúrotthonban folytatódott. A program az élesdi és révi fiatalokból álló Rezeda néptánccsoport kalotaszegi és sárközi táncok bemutatójával kezdődött, ezt követően Bordás Barnabás magyarvistai legényest, a Komádiból érkezett kompánia egy népszínművet, míg Karcagi Nagy Zoltán és húga, Andrea örökzöld melódiákat adtak elő nagy sikerrel.