Összetartozunk! – hirdették a Lármafa-találkozó résztvevői

Hargita Megye Tanácsa Összetartozunk szórványprogramjának köszönhetően az idei találkozón Beszterce-Naszód megyeiek és aranyosszékiek is szép számban vettek részt.

A Lármafa zarándokai „Összetartozunk” feliratú pólót viseltek, ezzel is kifejezve együvé tartozásukat. A találkozó első napján Csíkszeredából Cegőtelkére utaztak, ahol ünnepi istentiszteleten vettek részt, a helybéli gyerekek zenés-verses köszöntőjük után táncbemutatót tartottak. Az istentiszteletet követően Beder Tibor megyei tanácsos, főszervező, a Julianus Alapítvány elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Zonda Erika, Hargita Megye Tanácsa Programok és Vidékfejlesztési Igazgatóságának vezetője, az Összetartozunk szórványprogram felelőse ismertette a program célkitűzését. Ezt követően a zarándokok a cserhalmi ütközet helyén felállított emlékműhöz sétáltak el, a közös estebéd után pedig a helybeli családok vendégszeretetét élvezhették.

Csütörtök délelőtt útban Felvidék felé megtekintették az 1200-as években épített somkereki templomot, amelyről képeslapsorozatot jelentettek meg Hargita Megye TanácsánakHagyományőrzési Forrásközpontjajóvoltából, a szórványprogram keretében. Délután a beregszászi Európai Magyar Ház adott otthont annak a beszélgetésnek, melyen kárpátaljai írók, költők, lelkészek, tanárok, történészek gyűltek össze szép számban, hogy a magyar jövőképről értekezzenek. A házigazdák köszöntése után Isten áldását kérték a találkozó résztvevőire, majd Beder Tibor megyei tanácsos osztotta meg gondolatait. Adomával indított: ki a magyar? Berszán Lajos atyát idézte: az a magyar, aki magyarul imádkozik. És ki a székely? Magyar bárki lehet, de székelynek születni kell... Zonda Erika igazgató az eddigi megvalósításokról, jövőbeni tervekről beszélt, ezt követően pedig bemutatták a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának Együtt című folyóiratát, majd Nagy Zoltán Mihály Fogyó fényben című verses regényét ismertették.

A zarándokok pénteken Munkács várában hajtottak fejet az ifjú Rákóczi és Zrínyi Ilona szobránál, majd Szolyván elhelyezték a kegyelet koszorúját a sztálini terror idején elhurcolt emberek emlékére állított Emlékparkban. Szombaton az ungvári vár megtekintése után Dobóruszkára látogattak, ahol Dobó István szarkofágjánál helyeztek el koszorút. Nagyszelmencen, a „kettévágott székely kapus faluban” eszmecserét folytattak a helyi önkormányzat képviselőivel, és estére érkeztek meg a Magyar Betlehemként emlegetett borsi kastélyba, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyére. Vasárnap délben a lármafások magyar szentmisén vettek részt a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban.

Iochom Zsolt szavalatai és Molnár Gyöngyi éneke emelte az idei találkozó ünnepélyességét. A résztvevők elmondása szerint a zarándoklat megerősítette őket és szórványban élő testvéreiket magyarságtudatukban, vezérgondolatukat Kazinczytól kölcsönözték: „előbbre való a veszélyes szabadság, mint a nyugodt szolgaság”.