Ideje van mindennek

A négy végzős osztály, az iskola osztálytermeiből énekszóval vonult át a Láncos templomba, ahol Nt. Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előadó tanácsosa hirdetett igét. Az ókori bölcs szavait idézte: Ideje van mindennek – kezdte prédikációját Forró László, felhívva a ballagó fiatalok és a templomban megjelent hozzátartozók figyelmét arra, mennyire fontos az, hogy minden korban, minden percet úgy kell kihasználni, hogy az célszerű legyen. Ballagáskor az ünneplés ideje van. A ballagó fiatalok, akik fölfelé törekszenek, előre számolják az időt másodpercnyi pontossággal, mert tudják, hogy egyszer eljön a perceken túli számítás és elkezdődik a visszaszámlálás. Ekkor már minden perc fontosnak tűnik, mert akkor döbben rá az ember, hogy a kitűzött célok közül sokat kell még elérni. Ezért van az, hogy folytonos rohanásban élünk, nincs idő megállni, és ha megállunk, nincs türelmünk elemezni a múltat és meghatározni a jövő útjait. Ez az a pillanat, amikor az ember keresi a célt, de nem találja, keresi a barátot, de csak ismerőst talál, keresi a társat, de nem tudja, hogy ki az, aki számára megfelel. Nincs idő megállni és átgondolni a dolgokat, azt hiszi menni kell, mert ha küzd, többre viszi. Végül a tömegben is magányos marad. A tömegben is annyira egyedül marad, hogy az már embertelen. Befelé forduló lesz, mert úgy érzi nincs senkije. Ekkor kezdődik el a visszaszámlálás, sokak számára a hanyatlás. Ami addig szép volt és öröknek tűnt, most napi probléma. Az évek alatt összegyűjtött tárgyi és szellemi kincsek közül alig van mit felmutatni. Az egyházi iskola egy olyan többletet ad diákjainak, ami segít abban, hogy elkerüljék a tévedéseket, hogy ne kövessenek el hibákat, hogy célszerűen tervezzék életüket. A tudás mellett lelkiséget is kapnak. Ballagáskor a visszatekintés mellett lehetőség van előre nézni is. A célok elérhetők az iskolában szerzett tudással és Isten segítségével.

Nagybetűs élet

Nt. Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperese köszöntője után Szilágyi Éva, a Református Gimnázium igazgatója szólt a diákokhoz, a tanárokhoz és a szülőkhöz. Százhúsz tanuló hagyta el az iskolát, akik közül sokan ötödik osztálytól járnak a gimnáziumba. Ezek a tanulók most, amikor felidézik iskolai élményeiket, elgondolkoznak azon, hogy megkapták-e azt, amire számítottak, megérte-e ebbe az iskolába járni? Ezekre a kérdésekre még nem kapnak végleges választ, ezt a választ a jövő adja meg. Az egyházi iskolák újraalakulásakor egy új pedagógiai fogalom jelent meg: a hozzáadott érték, fogalmazott az iskolaigazgató, rámutatva, hogy az egyházi iskolában a tanulók a tudás mellett hitoktatásban is részesültek. Kónya László főtanfelügyelő-helyettes az egy életen át történő tanulás fontosságáról beszélt. Az utolsó csengő megszólalása nem azt jelenti, hogy végleg félre kell tenni a könyveket. Annak, aki sikeres akar lenni az életben, nem szabad abba hagynia a tanulást, mert az ember sok mindent elveszíthet életében, de a tudással mindig képes lesz talpra állni.

Geszti Tímea és Kocsány Andrea szavalatai után a ballagási ünnepség leglényegesebb pillanatai következtek. A tizenkettedikesek átadták az iskola zászlaját a tizenegyedikeseknek, majd kiosztották a kimagasló tanulmányi eredményekért és iskolán kívüli tevékenységekért járó okleveleket.