Biszku: "Köszönöm szépen, én jól vagyok"

Hétfő délután Nagyváradon is levetítették a Bűn és büntetlenség című dokumentumfilmet, melyet a Mandiner két újságírója, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina készített Biszku Béláról, az egykori belügyminiszterről, az 1956-os forradalom utáni megtorlások irányítójáról. A helyszín a nemrég nyílt Moszkva Kávézó, az egykori Tempo Klub nagyterme, mely nem csak nevében hordoz némi posztkommunista utóízt, de egyelőre kinézete – illetve szocreál hangulata – sem változott a 80-as évek óta. Ilyen körülmények között nem volt nehéz ráhangolódni a médiabotrányok miatt már jól ismert Biszku-filmre. Főleg az idősebb generáció képviselte magát a vetítésen, olyan résztvevők, akik maguk is emlékezhetnek a filmhíradókban sokszor szereplő Biszku Béla elvtársra. A megjelenteket, köztük a film jelen lévő készítőit, és a Mandiner szerkesztőit Mostis Gergő, a Moszkva Kávézó egyik üzemeltetője köszöntötte, majd Novák Péter is üdvözölte a váradiakat.
Szerszámlakatosból  belügyminiszter
A dokumentumfilm elején archív felvételeket láthattunk, melyek az 1956-os forradalom megtorlásának véres eseményeit mutatták be. Miközben dübörgő tankokat, a véres utcaköveken kiterített hullákat, továbbá a megtorlások még csak felelősségre sem vont irányítóinak képét láthattuk elhangzottak a tények is: a forradalom után 300 embert végeztek ki, húsz ezer büntetőeljárás indult, kettőszázezer ember pedig elmenekült az országból. Majd Biszku Béla, az események fő irányítója került a középpontba. A szerzők jól tudták, hogy a ma már 89 éves egykori belügyminiszter, Biszku Béla, a rendszerváltás óta a nyilvánosságot kerülve, elvonultan él. Azt is tudták, hogy „Béla bácsi” nem adna interjút a sajtónak, ezért álnévvel keresték fel budai otthonában. Arról győzték meg Biszkut, hogy szülőfalujából, Márokpapiból érkeztek egy ifjúsági egyesülettől, azzal a céllal, hogy a falu nagy szülöttjével készítsenek interjút. Sikerült az öreg bizalmába férkőzni, így négy beszélgetést is rögzítettek az egyébként szerszámlakatos, egykori belügyminiszterrel. Sőt, Márokpapiban egy „közönségtalálkozót” is szerveztek, melyen gyakorlatilag nyilvánosan felelősségre vonták.
Bűntudat nélkül
A dokumentumfilmben egyébként történészek és 56-osok is felszólalnak. Érdekessége a filmnek, hogy  Biszku a bűntudat minden jele nélkül, teljes meggyőződéssel beszélt a fiataloknak a szovjetekről, a magyar szocializmus törvényszerűségeiről, Nagy Imre bűnösségéről, ugyanakkor szóba került az általa ellenforradalomnak mondott 1956-as szabadságharc egyik kritikus éjszakája is. Október 31-re virradóan, miközben az utcákon a tömeg követelte az oroszok kivonulását az országból, Biszkuék az országházában tartózkodtak és az ő szavaival élve sírtak, „mint a szopós gyerekek” amiatt, hogy ide jutott az ország.  
Letagadott tények
A legutolsó beszélgetésen az újságírók felfedték kilétüket és próbálták szembesíteni tetteinek súlyával az egykori befolyásos kommunistát, azonban neki tiszta a lelkiismerete. Nem ismerte el, hogy nyomást gyakorolt a bíróságokra annak érdekében, hogy halálbüntetést kapjanak a szabadságharcosok, de azt a korabeli jegyzőkönyvvel is alátámasztott tényt is tagadta, miszerint a munkáspárt egyik gyűlésén a börtönök túltelítettségére és az enyhe ítéletekre hivatkozva kevesellte a „fizikai megsemmisítések” számát. Ebben az értelemben nem jártak sikerrel a film készítői, hiszen Biszku nem kért bocsánatot, de még csak be sem ismerte szerepét a megtorlásokban. Az viszont félsikernek számít – mint ahogy a vetítés után Skrabski Fruzsina is elmondta – hogy a dokumentumfilm botrányt keltett, így az újságok újra elkezdtek foglalkozni a bűnösök felkutatásával.
Igazságtétel
A szerzőkkel a beszélgetést Demeter Szilárd író, egyetemi tanár moderálta. Elsősorban a romániai helyzetképről, a kommunizmus bűneinek kivizsgálásáról esett szó, de a jelenlévők személyes tapasztalatokat is megosztottak. Tőkés László, a Európai Parlament nemrég megválasztott alelnöke is felszólalt. Kifejtette: míg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc megtorlóit 50–60 év távlatából kell keresni, addig ez a szám a kommunizmus romániai bűnöseinek esetében húszra redukálódik. Nem maradhatnak büntetlenül az igazi bűnösök, de nem indulattal vagy haraggal kell felelősségre vonni őket, hanem az igazságtétel jegyében. 

Mészáros Tímea