Születésnapi dzsesszvarázslat a Posticumban

Az elmúlt egy évben rendezvények egész sorozatával ünnepelte tizedik születésnapját a Posticum. Számos kulturális rendezvény, komoly és könnyűzenei koncert, gyermekprogram tette emlékezetessé a jubileumi évet, melynek tartalmasságát mi sem bizonyítja jobban, hogy külön kiadvány volt szükséges az egy évnyi programkavalkád ismertetéséhez. Az ünnepség az elmúlt hétvégén érte el tetőpontját, amikor is – annak emlékére, hogy 2000. május 21-én megnyíltak a Posticum kapui – megkezdődött az első klassz-dzsessz fesztivál. A három napon át tartó rendezvény keretében klasszikus, illetve dzsessz koncertekre egyaránt sor került. Péntek délután, az ünnepség hivatalos megnyitóján Csernák Béla, a Posticum elnöke köszöntötte a megjelenteket a Szent Erzsébet kápolnában. Elmondta: a Posticum azzal a céllal alakult meg tíz évvel ezelőtt, hogy az életbe belefáradt, nyomorúsággal terhelt, magányos ember döbbenjen rá arra, hogy nincs egyedül. A központ szándéka szerint egy olyan fészek, ahol a látogatók közelebb kerülhetnek Istenhez, de a szeretet jegyében egymáshoz is. Az ünnepi köszöntő után a zene vette át a főszerepet Oláh Kálmán dzsessz-zongorista és Klenyán Csaba klarinétos közreműködésével.

Zenészek, mint papok

A két magyarországi zenész koncertje négy zenei blokkból állt. Elsőként Kodály Zoltán szerzemények csendültek fel: egy népdalihletésű hívogató és néhány epigramma, melyeket improvizációkkal kötöttek össze. A második blokkban Arthur Honegger egy ritkán játszott, korabeli dzsessz hatásokat tükrőző darabját játszották el. A következő előadott mű érdekessége, hogy Bach sohasem írt klarinétra darabokat, nem is tekintette igazi hangszernek, mondta Klenyán Csaba. Az előadott mű eredetileg fuvolára íródott, ezt dolgozták át azután klarinétra. Végül Bartók Béla zongorára írt művét (op. 14) hallgathatta meg a közönség Oláh Kálmán feldolgozásában. Az emlékezetes koncertet hosszan tartó tapssal köszönte meg a közönség. Rácz László szerzetes, a Posticum lelkésze kérte Isten áldását a zenészek és a jelenlévők életére. Mint mondta: a zenészek kicsit olyanok, mint a papok, hiszen a zene is képes olyan áhítatot teremteni, mely felemel Istenhez. A klasszikus zenei koncert után egy kis szünet következett, amikor is a teraszon felállított büfében lehetett ételt-italt kapni, majd a Posticummal szemben található parkban folytatódott az este.

A dzsessz nagyágyúi

Elsőként az Egri János Quartet lépett színpadra. Az ismert jazzbőgős és basszusgitáros által vezetett csapat modern mainstream kompozíciók mellett több popzenei feldolgozást is műsorára tűzött. A vokálnál Egri János tizenkét éves kisfia mutatkozott be, nem kevés sikerrel. A Szakcsi Jr. Trió – melynek alapembere, Ifj. Szakcsi Lakatos Béla egyike a magyarországi jazzélet legkiemelkedőbb zongoristáinak – az este többi meghívottjaihoz hasonlóan nem elsőként lépett már fel a nagyváradi közönség előtt. A zenekar tagjainak virtuozitása és improvizációs kedve ezúttal is nagy sikert aratott a közönség soraiban. Végül az Oláh Kálmán Sextet zárta az estét. A hattagú zenekar produkciója a kortárs modern dzsessz hangzásvilágát idézte. Erre a koncertre már igazi fesztiválhangulat kerekedett és az időnként csepergő eső sem riasztotta el a több száz fős közönséget.

Mészáros Tímea