Suttogások könyve

Irina Petraş a Romániai Írószövetség kolozsvári fiókjának elnöke, Ovidiu Pecican a Babeş- Bolyai Tudományegyetem tanára, Adrian Popescu egyetemi tanár- műkritikus, Doina Cetea költő méltatták a regényt. A könyv fedőlapja Radu Răileanu munkája, melyen felhasznál egy 1926-ban készült fényképet, amely egy csónakot ábrázol. A csónakban a regény főszereplőjét, Garabet Vosganiant és családját láthatjuk. A hatalmas vízfelület, a magányos csónak, háttérben a part. Ott kell élnie a polgári családnak. A fedőlap hátlapján Nicolae Breban értékelése olvasható, aki szerint Vosganian figyelemre méltó regénnyel mutatkozik be. Édes-keserű nosztalgia, egy érdekes életöröm hatja át a könyvet, amibe beleszövi saját családjának traumáit.

Nicolae Manolescu szerint a könyv nemcsak emlékezet, nemcsak fikció. A könyvben elmondottakat rendkívül érdekesen fonja össze, az egyéni sorsokat a történelem menetével. A könyv belső fedőlapján egy térképet találunk, melyen feltüntették az 1915-ben örmények ellen történt török atrocitások, vérengzések helyszíneit, a deportálások útvonalát. A múlt század ’60-as éveiben egy gyermek, nem akárhol, hanem a Foksány örmény temetőjében, egy kriptában idősebb örmények közötti suttogó beszélgetéseiket hallgatta. Borzalmas dolgok hangzottak el. A XX. század első népirtásáról, amit a török hatóságok követtek el az iszlám világában élni akaró örmények ellen. A valódi történetek megrázóak. Határtalan fájdalmat okoztak ártatlan embereknek, akiknek a „bűnük” annyi volt, hogy örmények voltak és más vallásúak. Hittek istenükben. De ugyan akkor tudták, túl kell élni mind azt a rosszat, amit körülöttük megteremtett a gyűlölet.

12 fejezetben 532 oldalas könyv lebilincseli az olvasó figyelmét. Rendkívül érdekes és érdekfeszítő eszmefuttatásokkal érezhető az események képszerű kibontakozása.Beszél a gyermekkoráról, a városról, amelyben él Foksányról. Leírja a vidéki városka köves utcáit a fakerítéssel körbevett házakat. Szabad és gazdag gyermekként jellemzi magát. A gyermekkor élményei közé tartoznak az illatok, a nagyszülők elbeszélései. Külön fontosságot, tulajdonít a gyümölcsök, a titkos helyek és a könyvek illatának. Amint mondja, egy jó könyvnek más illata, van. A nagy elbeszélő Vosganian nagyapja. Kanti szemléletű, amint mondja a lényeg fejed fölötti fedél. Szemed alatt oltár, lábad alatt puha szőnyeg. Varujan Vosganian mint gyermek, az asztal alatt játszott, feje felett az öregek suttogva beszéltek. Olyan dalokat dúdoltak, amilyeneket gyermekkorukban, Anatóliában hallottak. A nagymama megszólalt. Küld el a gyermeket.  Erre a nagyapa azt mondja: hagyd, mindig marad valaki, aki elmeséli a történteket.

Gyermekkorában a suttogások világában élt. Később értette meg, hogy a suttogásoknak más értelme is lehet. Érdekesen építi fel regényét. Foksány városában indítja a cselekményt. Egyéni élettörténetet mond el, de az örmények történetének egyes mozzanatait európai vagy világtörténeti eseményekkel kapcsolja össze. Nemcsak a saját emlékeit eleveníti fel, hanem a másokét is, mint például a nagyszülőkét. Történelmi dokumentumokat használva, az örmények elbeszéléseivel összekapcsolva, sajátos képet alkothatunk az örmény nép, drámai küzdelméről, szenvedéseiről, meneküléseikről. Részletesen leírja családja életét, szokásait, a családjában használt rítusokat, nagyapjának bölcs gondolatait. Külön szertartást jelentett a kávé, a tea készítése. De sajátos szertartással társult a Szabad Európa rádió hallgatása is. Körbe ülték a rádiót, miközben serbetet fogyasztottak.

A könyv sajátosan fontos fejezeteit képezik az örmények népirtásával foglalkozó fejezetek. Több mint egy millió embert végeztek ki a törökök. Ezek foglalják magukba kegyetlen barbárság ábrázolását. Deportálások, táborok, konvojok az örmények életének részei. Egy népcsoport drámájának összefoglalója. Sajátosan kapcsolja össze a közösség drámáját az egyéni sorsokkal. A rokonok, ismerősök, elbeszéléseit, történelmi forrásokból rekonstruálja az örményekkel szembeni atrocitások különböző formáit. Képet alkothatunk az 1895, valamint az 1915 atrocitásokról, mely 1922-ig tartott. Az örmények legyilkolásáról, tömeges meneküléséről van szó. Szó van az 1895-ös örmény tiltakozásról Armen Garo 1895-ben 23 éves. 25 emberrel elfoglalta a Török Nemzeti Bankot. Kérve állítsák meg az örmények kiirtását. Történelmi szavakat mondott, melyek nemcsak a század véget jelentették, hanem az elkövetkező időket is. „Mi nem vagyunk gyilkosok (mondta), de az emberiség közönye kényszerít erre a cselekedetre.” Nagyhatalmak érezve pénzügyi vesztességeiket egy időre megállították az örmények elleni atrocitásokat. 1915-ben, Trabizonda városban, egy egész örmény negyedet pusztítottak el. Az örmények egy része Moldvában telepedett le.

Nem lenne teljes a történelem, ha nem írna az örmények sorsáról a totalitarizmus éveiben. Ebben a rendszerben hasonló románok, magyarok élete. Az örmények az exodus következtében szétszóródtak a világban. De most is vannak olyanok, akik még most is keresik az elszármazottakat. A könyvben nincsenek fiktív nevek, mindenki saját nevén szerepel. Egyes szereplőket meglehet találni a történelemkönyvekben, másokat a Suttogások könyvében. Amint Varujan Vosganian a bemutató alkalmával elmondta, ez a könyv a múltról szól, de nem történelmi könyv. Mert a történelmi könyvek főleg a hősükről szólnak. Ez inkább a legyőzöttekről beszél. Sok fontos történelmi adat található a könyvben, megjelölve az esemény helyét, idejét, óráját.

Különleges megértéssel, gyöngédséggel mutatja be nagyszüleit. Garabet Vosganian és Setrak Melichian a regény főszereplői.  Amint mondja: Ez az elbeszélés, amit Suttogások könyvének nevezünk, nem az én történetem. Gyermekkoromban kezdődött, amikor suttogva beszéltek. De szól románokról és magyarokról, zsidókról, örményekről is, és mindazokról, akik szenvedtek. Minden helynek, népnek megvan a maga suttogások könyve, melyet fel kell vállalni. Fel kell vállaljuk magunkat. Felteszi a kérdést: Miért akarta megírni a könyvet? Miért akart erről beszélni? Szerinte a válságból való kijutás az erkölcsi válság túlhaladást feltételezi. Nem tudunk kijutni a válságból, mert a nyugtalanság, az értelem nélküliség akadályoz. Mindez az identitás hiányából származik. Fel kell vállaljuk identitásunkat.

Csomafáy Ferenc