2010.05.31. 12:32
Hagyományteremtő klasszikus zenei est
<p>Bihar megye - Vasárnap újra megajándékozta a hallgatóságot a Thurzó Zoltán szervezte est zenei előadása. Elhangzott több barokk kompozíció, de nem hiámyoztak a romantikus művek sem. Az esten hét előadó lépett fel.</p>
A koncerten újdonságként hallgattuk meg J.S. Bach II. d-moll Hegedűpartitájából az V. Chaconne tételt. A műfaj maga ünnepi alkalmakra készült abban az időben, és a Bach-mű igényt támaszt az előadó számára. A két részre tagolódó partita harminckét változatát, új harmóniavilágot felszabadító muzsikáját, rejtett polifónikus szólamát igen közvetlenül és hitelesen avatta élővé Józsa Zoltán konzervatóriumi hallgató. Megszólalt Bach egyetlen fuvolaszólószonátájának (BWV. 1013) I. tétele, az Allemande Molnár István, a Nagyváradi Állami Egyetem Zene Fakultásának tanárának tolmácsolásában, aki kifejezően mintázta meg az egyenletes, 16-os ritmusú, többszólamúságot rejtő dallamképleteket. A barokk stílust képviselete a műsorban Francesco Maria Veracini (1690-1750) firenzei zeneszerző nemes hangvételű, ugyanakkor költőiséggel átitatott muzsikája Oláh Boglárka (hegedű) emléket ébresztő, szép, lírai vallomásában. Az első klasszicizmus stílusát képviselte Mozart I. G-dúr Fuvolakoncertjének (1777, Mannheim. K. 313) I. tétele (Allegro maestoso). Az Aloysia Weber ihlette művet ugyancsak Molnár István tolmácsolta, felidézve a hangzás szélesen ívelő poézisét.
Az est egyik fénypontja volt Horváth Dalma ezúttal is igen sikeres fellépése. Charles Gounod, a francia romantika kiváló képviselőjének és operaszerzőjének egyik kevésbé hallott dalművéből, a Romeó és Júliából (1867, Párizs) Júlia első felvonásbeli áriája (Szeretnék ebben az álomban élni). Ugyancsak az ő előadásában élvezhettük Puccini Bohéméletéből Musette keringőjét (II. felvonás, „Sétán ha lát a férfinép...”). A nem mindennapi tehetséggel megáldott fiatal énekesnő a Gounod operában az erőteljes dramatikus jelleget ötvözte, a sajátos lírai elmélyültséggel, és egyben ráfigyeltetett tiszta, és világos értelmezésseé a mű sugallta tartalomra, Musette alakjában pedig a kacér leány saját hangulatát adta vissza. A romantikus alkotások között kiemelkedett Schubert késői alkotása, a B-dúr zongoraszonáta II. tétele (1828, D.960). Az Andante sostenutot Thurzó Zoltán rendkívül átélt játéka avatta élővá, kifejezvén a schuberti bánatot kifejező muzsika dalszerű romantikáját. Schubert Arpeggione (a-moll) szonátájának (D. 821, 1824) I. tételét (Allegro moderato) Thurzó Sándor József brácsaművész hozta közel a hallgatósághoz. Az arpeggione egy viola da gambara emlékeztető hangszer volt, melyet később a brácsával helyettesítettek. Emlékezetes volt előadásában Fritz Kreisler Scherzojának tolmácsolása is. Nem hiányozhatott a műsorból Chopin a-moll keringője (Valse Brillante op.32, nr.2) valamint Rahmanyinov g-moll prelűdjének előadása Thurzó Zoltán remek zongorajátékában. A romatikus művek sorát egészítette ki Csajkovszkíj Dalok szöveg nélkül című zongorára és hegedűre átírt darabja, amelyet Oláh Boglárka hegedűn adott elő felejthetetlenül. A szólókat kivéve a kompozíciókat Thurzó Zoltán kísérte zongorán. Kiemelhetjük, hogy ritkán lehet ilyen jó társat találni a hangszer- és énekdarabokhoz, ahol nemcsak az együttérzés, hanem szinte az önálló hozzáadás is megfigyelhető. Az estet nagy sikert aratott a népes hallgatóság körében.
