Botrány után botrány a nagyváradi magyar közéletben

Minden a PKE-n rendezett fórumok megszokott forgatókönyve szerint kezdődött. A házigazdának számító Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei elnöke felidézte a nagyváradi magyar utcanevek ügyében az utóbbi években történteket. „Nekünk jogunk van magyar utcanévtáblák alatt járni, ezért ennek a fórumnak egyik célja az, hogy elfogadjunk egy határozatot, mellyel a város vezetőségéhez forduljunk ezügyben” – fogalmazott. Felszólalt Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) tiszteletbeli elnöke, majd Csomortányi István EMI elnökségi tag beszélt a felelősség kérdéséről, mondván, hogy véget kell érjen a felelősök és felelősség nélküliség korszaka. A felszólaló követelte kétoldalú szakmai bizottság felállítását. Tolnay István, a KREK tanügyi előadó tanácsosa a város iskolaneveiről beszélt, majd Tőkés László szólalt fel. Beszédében többek közt elmondta: „a nyelvi környezet ugyanolyan fontos, mint az épített környezet, hiszen egy idegen nyelvi közegben idegennek érzi magát az ember, ezért nagyon fontos, hogy az utcanévügyben is megteremtsük a saját nyelvi környezetünket. Mi is felelősek vagyunk azért, hogy a közel száz éve tartó tudatos asszimiliációs politika miatt egyre fogyunk Romániában, ezért következetesen ki kell állnunk nyelvi jogainkért is. Éppen ezért nem lehet tájbasimuló politikával kisebbségpolitikát folytatni.”

Vádaskodás (I. rész)

Tőkés László védelmébe vette Nagy József Barnát, akit a magyar közösségi ügyek napszámosának nevezett, és kikérte magának azt, hogy kicsúfolják őt „Hagyó Ödönék” – Szabó Ödön nevét párosítva a magyarországi Hagyó Miklós politikuséval, aki korrupciós ügyekbe keveredett. Ezt követően hozzátette, hogy az RMDSZ-es fiatalok a magyarországi szocialista politikusoktól tanulva démonizálják politikai ellenfeleiket. „Meddig hallgassuk még el azt, hogy nemzetünket sértő hibákat követnek el?” – kérdezte felháborodva, majd a lapunkban közölt Szabó Ödön interjúra utalva kijelentette: „ha az RMDSZ a szegény emberekért aggódik, akkor alapítson pénzalapot a szegények megsegítésére, és ne fizettesse meg velük a magyar nyelvű utcanévtáblákat. (…) A leggazdagabb emberek, a mecénások a nagykárolyi régiót megfosztották egy 320 milliós projekttől annak idején. Vagy olvassuk, hogy Biró Rozália már-már földesúri, földesasszonyi minőségben a legnagyobb földterületekkel rendelkezik a magyar politikusok közül, még Regátban is vannak földterületei” – mondta Tőkés. Majd ismét Szabó Ödön ostorozása következett: „Egy ideje Szabó Ödön többször jár református templomokban, mint én, hogy ott ossza az észt. Az RMDSZ a pénze ürügyén behatol az egyházba” – hangoztatta Tőkés, hozzátéve, hogy az egyház nem válhat politikai hadszíntérré. „Állapítsuk meg a Pece-parti magyar minimumot, egy olyan stratégiát, melyben megvan a helye az RMDSZ-nek is. Magyarországon jön az Orbán-kormány, itt az ideje tehát, hogy helyi, regionális és országos szinten megvalósuljon az összefogás”. A politikus a következő gondolat jegyében zárta beszédét: Erdélyben az elmúlt húsz évben közel kétezer ortodox templomot építettek, nem szabad engedni, hogy e térhódítás tovább tartson, ezért a magyar utcanevek szolgáljanak mementóként e térfoglalás ellen. Tőkés beszédét taps fogadta a terem egyik oldalán, de nem fejezte ki tetszését a másik oldal.

Kitör a botrány

Az események akkor gyorsultak fel, amikor Török Sándor moderátor kijelentette, hogy mindenki csak két percet beszélhet, és ezt érvényesíteni akarta az elsőként felszólaló Szabó Ödönnel szemben is, akinek beszédét gyakorlatilag szinte már az első perctől bekiabálásokkal zavarták meg egyesek a teremben. Szabó leszögezte, hogy csak olyan református templomba ment el beszélni, ahová maghívták, majd amikor a bekiabálások hangjai felerősödtek, Szabó így szólt: „Mi végighallgattuk azt, ahogy maguk másfél órán át gyaláztak bennünket, de önök nem hajlandók végighallgatni minket, ez az önök színvonala” – majd felsorolta az RMDSZ által a nyelvi jogok megvalósítása terén elért eredményeket, a kivetítőn az intézménynevek magyar nyelvű tábláit tüntetve fel. Majd amikor beszédében odáig jutott, hogy az utcanévügyben tevékenykedő EMI-tagok neonáci érzelműek, akik a város 1940–1944-es időszakában használatos, egyes náci vezérekről elnevezett utcaneveket is fel akarják tüntetni Nagyvárad közterületein, akkor Nagy József Barna elvonta a mikrofont Szabó elől, akit ez nem tántorított le, hanem a saját emberei által felszerelt kihangosítóberendezés mikrofonját vette kézbe, és folytatta beszédét. Ekkor azonban a Szabó-ellenes tábor hangos tapsolásba kezdett, hogy elnyomja Szabó szavait. Még a teljes káosz eluralkodása előtt felállt a székéről egy öreg hölgy és jól hallhatóan kijelentette: „a turáni átok sújtja a magyarokat!”

Vádaskodás (II. rész)

Szabó a hangzavarban folytatta beszédét, de Török Sándor azt javasolta a teremben lévőknek, hogy vonuljanak át a Bartók-terembe. A felszólításra a Szabóval nem szimpatizálók kivonultak a díszteremből, ahol így túlnyomórészt csak az RMDSZ tagjai maradtak. Szabó Ödön azonban felkérte a sajtó képviselőit, hogy maradjanak a teremben, és folytatta beszédét. Többek közt elmondta: „Az a jogszabály, amelyre Csomortányi István hivatkozik a sajtóban, csak egy ajánlás, amelyet például Szlovákia is elfogadott, tehát az nem egy keretegyezmény, nem törvény, ami kötelezné a ratifikáló országokat annak betartására.” Csomortányi István inkompetenciáját hangoztatta Szabó Ödön, majd Tőkés László következett a sorban. „Lehet nevekkel viccelődni, ezért elmondható az, hogy Casanova Lászlókra sincs szüksége a magyar társadalomnak”, utalva ezzel arra, hogy szerinte Tőkés László erkölcstelen életet él. Szabó emlékeztetett arra, hogy a Sf. Ladislau utcaelnevezést 1995-ben az a Lengyel György szavazta meg, aki ma az MPP Bihar megyei elnöke, és arra is felhívta a figyelmet, hogy Tőkés László házán is helytelenül van feltüntetve a magyar elnevezés, hiszen Ezredévi Emléktér helyett csak annyi van felírva, hogy Emléktér.

Botrány (II. rész)

Miután Szabó Ödön befejezte beszédét, és az RMDSZ-esek már készülődtek elmenni, Nagy József Barna és még néhány EMI-tag több vécépapírtekercset adtak át Szabó József helyi tanácsosnak. A tekercsekre felírtak néhányat a már elhíresült félrefordítások közül. Szabó József fogkrémet akart ajándékozni Nagy József Barnának, azt jelezve ezzel, hogy az EMI-sek mocskosszájúak, de Nagy nem vette át az „ajándékot”. Az RMDSZ-esek elmentek, de Szabó Ödön kérdésünkre válaszolva elmondta: „Török Sándor a délelőtt során ígéretet tett arra, hogy tizenöt percet engedi beszélni Biró Rozáliát, aki ugyan nem ment el a fórumra, de helyette beszéltem volna én. Megszegték ígéretüket!” Az egyeztetés kapcsán a másik teremben Török Sándor elmondta: „A délelőtt folyamán egyeztettünk Biró Rozáliával, akinek azt mondtam, hogy ha ő eljön, akkor kap tizenöt percet. Vetítésről nem volt szó. Amikor a délután folyamán megjelent Szabó József, majd Szabó Ödön, mindkettejüket megkérdeztem, hogy jön-e az alpolgármester asszony. Megkérdeztem azt is, hogy mire ez a vetítőgép, mert nem tudtam, hogy ki akar vetíteni, és mit. De ők nem mondtak semmit. Én ekkor Szabó Ödönnek azt mondtam, hogy ne csináljon diverziót. Erre megfenyegetett azzal, hogy úgy próbáljam beléfojtani én a szót, hogy én teljes áldozattá válok, hogy sírni fogok.”

Epilógus

A Bartók-teremben folytatódott a fórum, ahol több javaslatot szavaztak meg szimbolikusan Tőkés László javaslatára: ezek közül az egyik az, hogy elítélik a botránykeltést. Mint Tőkés mondta, ők éppen azért hagyták el a nagytermet, hogy elkerüljék a további botránykeltést. Szavaztak továbbá egy munkabizottság felállításáról, valamint arról, hogy rendezzenek kiállítást és vetítést Várad régi utcáiról, és egy memorandum összeállítása kapcsán is kinyilvánították egyetértésüket, mely memorandumban a sürgősen megváltoztatandó utcák neveit sorolják fel. Továbbá elfogadták azt az előterjesztést, hogy a nagyváradi utcanevek harminc százaléka legyen magyar vonatkozású elnevezés. A botrányba fulladt esemény este fél tíz előtt néhány perccel ért véget.

Pap István