Székely szenvedély a színpadon

Tamási Áron két novellájából a Vijjogó sas fia és az Emésztő virtus címűekből állított össze táncdrámát a székelykeresztúri Pipacsok táncegyüttes. A színpadkép, a koreográfia és a rendezés Dimény Levente és László Csaba munkája volt. A novellákat nem ismerem, így nem áll módomban megállapítani, hogy a produkció készítői mit változtattak a két irodalmi alkotáson, mindenesetre érdekes történet kerekedett ki a Pipacsok énekes- zenés- táncos előadásából, mely történet alapkonfliktusa egy szerelmi háromszögből bontakozott ki. Az egy órás előadáson természetesen a tánc vitte a prímet, különböző régiók magyar táncaival fejezték ki a falusi magyar, székely ember szenvedélyeit, örömét, bánatát, és a négytagú népi együttes is jól húzta a talpalávalót. Az éneklés azonban nem tartozott az előadás erősségei közé. Noha a színpadon felállított amúgy is kicsi nézőtér első sorában ültem, volt úgy, hogy nem hallottam rendesen a tőlem fél méternyire lévő előadók énekszövegét. A nem túl kifejező ének- és színészi előadást azonban kárpótolta a tánctudás, mely kellemes hatásúvá tette a közönség számára a táncdrámát.