Körúton Belényesben, Várasfenesen

A Bihar megyei RMDSZ három régióban próbálja kezelni a szórványban élő magyarság gondjait: a Sebes Körös völgyében, Dél–Biharban, illetve a Fekete Körös mentén (Belényesi medencében). Mindhárom térségben vannak közös gondok, de eltérések is, mondta el Grim András, a szervezett szórványért felelős ügyvezető alelnöke, míg utóbbi régióba autóztunk. A hasonlóságok a kisebbségi sorsból adódnak, a különbségek pedig a régiók eltérő társadalmi és gazdasági hátteréből, fejtette ki. Úgy vélte, hogy a Belényesi medence 7 – 8 településén élő magyarságnak talán legnagyobb gondja az elöregedés, és az elvándorlás.

Régiós rendezvények

Az esős időben ködbe burkolózó hegyeket közelítve érkeztünk Belényesbe. Közben megállapíthattuk, hogy míg régebben a magyarok által többségben lakott területeken azzal példálóztak az emberek, hogy „bezzeg Belényes környékén nem hagyják elromlani az utakat”, ez a különbség megszűnt: arra felé is siralmasak az állapotok. A városban a tisztséget egy éve betöltő Mikló István helyi RMDSZ–elnök, Szarvadi Gyula alelnök és ifj.Horváth Árpád titkár fogadott. Még szinte le sem ültünk, amikor a rendkívül energikus Szarvadi Gyula máris a tárgyra tért, és sorolta, hogyan készültek az akkor még küszöbön állt Valentin napra, majd hogyan képzelték a nőnap megünneplését. Ehhez segítséget kért Grim Andrástól (a hölgyeknek üdvözlőlapot szándékoztak nyomtatni), de már a március 15.–i ünnepséget is szóba hozta. Úgy tervezték, hogy az egész régióra kiterjedő eseményt szerveznek, és ugyancsak az egész térséget akarják bevonni majd a június elsejei gyereknapi rendezvénybe, válvetve a pedagógusokkal.

Történik valami

Általánosabb kérdésekre térve Mikló István megállapította, hogy jó a kapcsolatuk a megyei szervezettel, az nem csak akkor „él”, amikor a választások közelednek. Úgy véli, a belényesi, mintegy 500 fős magyarság közössége ügyei iránt érdeklődő része is szívesebben fordul a szervezet felé, mióta látják, hogy „történik valami”. Ehhez csatlakozva az alelnök egyértelműen fogalmazott: „Aki azt mondja, hogy Belényesben nem élhetsz magyarként, az hazudik”. A legutóbbi helyhatósági szavazáson a 17 tagú önkormányzatba egy tanácsost tudtak bejuttatni (Szatmári István korábbi RMDSZ–elnököt). A cél, hogy a korábbihoz hasonlóan újra 2 tanácsosuk legyen. A gyengébb eredmény egyik oka volt, hogy indult egy magyar nemzetiségű független jelölt is, de sokan voksoltak más jelöltekre is, esetleg el sem mentek az urnákhoz. A fejlődés egyik kerékkötőjének látják, hogy nincsenek munkahelyek. Egy kitörési pontot jelentene a turizmus, állapították meg, rögtön hozzáfűzve – de ilyen infrastruktúra, ilyen utak mellett!?

Kevesebb magyarral népesebb város

Mikló Istvántól tudtam meg azt a számomra újdonságként ható adatot, hogy a ’60–as években még 40% körüli volt a magyarság aránya Belényesben. Egy szűk emberöltő alatt lett sokkal kevesebb a magyarság, viszot több a város összalkossága, a betelepülőknek köszönhetően. Ha azt akarjuk, hogy megmaradjon a magyarság Belényesben, támogatásra van szükség, állapították meg, reményeket fűzve ahhoz, hogy most az RMDSZ adja a kulturális tárca vezetőjét. A maguk részéről egy lépés, hogy a város szélén, a Várasfenes és a Köröstárkány felé vezető utak elágazásánál, egy korábbi „szeméttelepet” megszüntetve, közösségi központot építettek. A kivitelezés az Alitta Alapítványon keresztül sikerült. Az alapítványnak is éppen ez a rendeltetése: segíteni a megmaradást. Ennek egyik pillére lenne az anyanyelvű oktatás megerősítése. Első hallásra merésznek tűnik Szarvadi Gyula felvetése, hogy magyar nyelvű oktatási központot létesítsenek óvodától a nyolcadik osztályig, esetleg még tovább. Ha kell, az építkezést is elképzelhetőnek tartja.

A turisztika lehetne a megoldás

Várasfenesen Mérai Gábor tanácsos, korábbi alpolgármester lakásán van a „gyülekező”. Ott találkoztunk Halász Sándor és Vura Albert tanácsosokkal, Zsugya János református főgondnokkal, Miklós János RMDSZ–alelnökkel, és Berhencz József választmányi taggal. A község 3800 lakosából mintegy 1200 a magyar, tudjuk meg Vura Albert korábbi polgármestertől. Itt is nagy gond az elöregedés, az, hogy a fiataloknak nincs munkalehetőség. Nem meglepő, hogy Fenesen is a turisztikában látják a megoldás egyik kulcsát, a baj az, mondja Miklós János, hogy az állam egy kalap alá veszi a falusi turizmust a hotelek iráni kikötésekkel. Pillanatnyilag kisebb pánikot okoz a hír, miszerint egy országosan is ismert vállalkozó testvérpár állítólag Moldvába akarja költöztetni a közeli pálinka és csokoládégyárát, munkahelyeket „átcsoportosítva”.

Turulmadaras emlékmű

„Anyátlanok vagyunk” – állapította meg a körösjánosfalviak nevében Mikló Ferenc. A szép és csendes falura sok gond árnyéka vetül, és mindjárt sorolja is: gát kellene a Fekete Körösre; az egyre szaporodó romák lopják a gyümölcsfákat, alkalomadtán a szőlőt, a szőlőkarót, miközben szerinte a rendőr a füle botját sem mozdítja. Évek óta hadakoznak egy juhásszal, aki „bitorolja” a falu legelőit. Periratok, beadványok tömkelegét mutatja, melyek mind azt igazolják, igazuk van, de annak mégsem tudnak érvényt szerezni, és emiatt Mikló Ferenc a jelen lévő korábbi elöljárókat is okolja. Azért, hogy pozitívumról is essen szó: Fenesen tervezik néptánccsoport és citerazenekar alapítását, a református templom előtt pedig elkészült annak a turulmadaras emlékműnek az alapja, melynek gránit lapjaiba a falu 26 első és második világháborús áldozatának neveit vésik majd be. Ünnepekkor nagyobb az összetartás, választásokkor inkább ellentét van, állapította meg Miklós János. Szavait igazolja, hogy a községnek pillanatnyilag sem polgármestere, sem alpolgármestere nem magyar. Ez lehet, rövidesen változik, tudtuk meg Grim Andrástól, mivel az alpolgármester lemondott, a politikai egyeztetések nyomán pedig úgy tűnik, a 13 fős képviselőtestületben sikerül az 5 magyar tanácsos mellé még annyi támogatást szerezni, hogy RMDSZ–es lehessen utóda, kinek személyéről már döntött a helyi választmány.