Imalánc a szentmártoni kolostorért

Az Ingatlanokat Visszaszolgáltató Különleges Bizottság nemrég egy olyan határozatot hozott, hogy a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostságnak nem jár vissza a váradszentmártoni kolostor épülete. A döntést a prépostság megtámadta, a román igazságszolgáltatási fórumokon gyakorlatilag tavaly decemberben zárult le a fellebbezési folyamat, a kanonokrend számára kedvezőtlen végkifejlettel. Az üggyel kapcsolatban először két héttel ezelőtt szervezett sajtótájékoztatót Nm. és Ft. Fejes Rudolf Anzelm főapát a helyi plébániatemplomban, ahol elmondta: a testület azzal indokolta a döntését, hogy a kommunista átírás jogszerű volt, és egy 1937-es telekkönyvi bejegyzésben is a román állam szerepel tulajdonosként. A főpap szerint az ominózus évben, Onisifor Ghibu professzor közreműködésével történt rektifikáció jogtalan volt, ugyanis az történt, hogy a premontrei rend nevét egyszerűen kijavították a román államéra. Márpedig a kettő természetesen nem ugyanaz... A főapát ugyanakkor azon meggyőződésének adott hangot, hogy a hivatkozási alapként szolgáló 1945/260. számú törvényt nem lehet az egyházi kategóriába eső jogi személyekre vonatkoztatni, hiszen a premontrei rend az idők folyamán soha sem költözött el. Mindig helyhez kötött volt, "nem vásárolni vagy kereskedni jött ide". Megitélésében az 1937-es változtatás nem csupán Románia 1923-ban közzétett alkotmányának mond ellent, melyben a kisebbségi jogok nemzetiségek és egyházak szerint is biztosítottak, hanem az impériumváltáskor kieszközölt párizsi egyezményeknek is.

Imalánc a kolostorért

A témában most vasárnap ismét sajtóértekezletet tartott Fejes Rudolf Anzelm, melyen két újdonságról számolt be. Tudatta: pozítiv fejleménynek számít, hogy a Nagyváradi Itélőtáblához január 28-i keltezéssel megérkezett a Legfelsőbb Bíróságnak az ingatlan visszaszolgáltatás elutasítására vonatkozó határozata és ennek megindoklása, és az okirathoz némi huzavonát követően (február 3-án még azt közölték az illetékesek, hogy nem kapták meg) a prépostság is hozzájutott. A főapát ugyanakkor egy 1959-es dokumentum fénymásolatát is felmutatta. "A belügyminisztériumi levél elismeri, hogy a tulajdonunkban volt a kolostor épülete, és hogy tulajdonképpen 1957-től az okirat keletkezésének dátumáig- vagyis 1959. márciusáig- a mi kérésünkre is, a katonaság rendezni szeretné a bérleti díjat", közölte.

Újbóli arculcsapás

A tájékoztatóra különben a déli szentmisét követően került sor, melyen imalánc keretében imádkoztak a kolostor visszaadásáért. Tempfli József ny. megyés püspök prédikált, és felszólalt Antal János tanácsos, Tőkés László munkatársa, aki az objektív okok miatt távollevő európai parlamenti képviselő ezirányú üzenetét olvasta fel. Ebben a KREK volt püspöke erkölcsi és gyakorlati támogatásáról biztosította a rendházért küzdőket.

"Amiképp cseppben a tenger, ebben a sajátos ügyben is kirajzolódik a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanjainkért folytatott húsz éves harcunk minden gyötrelme és keserűsége. A rendszerváltás kezdete óta erdélyi magyar egyházaink több mint kétezer ingatlant követelnek vissza, de előrelépés alig történt ezen a téren. Leginkább visszásságok, helyi és központi obstrukciók jellemzik a visszaigénylés folyamatát, már-már közelharcot kell vívnunk minden egyes épületünkért. (...) A váradszentmártoni rendház elbitorlásának kisérlete kisebbségi magyar nemzeti és egyházi közösségünk újbóli arculcsapását jelenti. Ismét a hátrányos megkülönböztetés áldozatai vagyunk, mert joggal merül fel a kérdés: van-e precedens arra, hogy román ortodox egyházi tulajdont próbálnak ily módon illetéktelen magánkézbe juttatni? Országunk még sajnos nem nevezhető jogállamnak, hanem legfeljebb csak a látszatát sikerül kelteni ennek", olvasható többek közt az együttérző tartalmú levélben. 

Ciucur Losonczi Antonius